Zsákai Lilian : te és a szavaid

kimondod a szavakat

és ?k kimondanak téged.

bár nem árulhatják el

pontos jelentésed,

mégis: beszélgetéseink

belémköltöztetnek.

 

ugyan meg nem tudhatom,

ki vagy te most,

vagy ki is voltál,

(és ki lehetnél akkor,

ha kevésbé szeretsz,)

mindig megérezlek;

és ha néha, egyszer-egyszer

engem is kinevetsz,

egy vállrándítással

pereg le rólam a szégyen.

nem tör?döm t?led fájni.

 

te elmondod – én megértem.

 

nem tör?döm t?led fájni,

mert eléggé fájni nem lehet,

katarzis nincs, csak szorongás,

görcsbe rándult reggelek,

törött tárgyak, törött esték

és újabb törött emberek;

 

kell-e akkor is feszülni,

ha elpattanni nem lehet?

 

nincs katarzis.

csak holnapunk van,

és a ’ma’, amivel tör?dni kell,

hogy mostantól már minden napunk

simultabban telhessen el.

Legutóbb szerkesztette - Zsákai Lilian
Szerző Zsákai Lilian 40 Írás
Zsákai Lilian - hivatásos torzszülött