Kovács Henrietta : Tiszta lelk? emberekhez

Mit?l rettegtek kishit? emberek
Ha közeletekben lecsap a Halál?
Új gondolat támad: én következem
S átfut rajtatok a borzadály.
Pupilla kitágul, lélegzet gyorsul
Ha gyászoló asszonyok közt templomban
Harang nyugvó lélek üdvére kondul;
Porból való nyugodjék csak porban!
De mi nem vagyunk földi porból, sárból,
Égi Lények gyermekei vagyunk mind,
Bátor, büszke eszmék sorozatából
Próbaképp ily létre választódtunk ki.
Próba,melynek végén igazul d?l el
Érdemlünk-e nagy, örök Boldogságot,
Szelíd hálát kaptak T?led szül?ink
Vagy magad válaztotta gonoszságot?
Mert kezünkben a szabad döntés joga:
Engedjük-e beférk?zni szívünkbe
Az alantas jellem?, rossz dolgokat
Vagy taszítjuk ?ket, védve lelkünket?
Küzdünk, harcolunk, gyávamód engedünk?
Ez a titka titka, ez a kulcsa mindennek,
Földi életünkön nincs mit féltenünk,
A Halál csak egy új kaland kezdete.
"Id? és rettegés bolondja fajtánk",
Ez tör kényszer? rab-igába Téged
S ahelyett, hogy reménykedve akarnád,
A végs? elmúlás fájdalmát féled.
Ne tedd! Szakítsd el félelmed láncait,
Hisz szorosan gúzsba köt és birtokol,
Mindenenfelül éldd meg álmaid,
Míg élet útján lassan kóborolsz.
Ám vigyázz! A gonoszság lépre csalhat,
Markába ragadhat ádáz kísértés,
Próba során a jó is elhasalhat
Meggyalázva földiek teremtését.
S fénytestvérei közül szám?zetik,
Büntetése a legyszörny?bb mi lehet:
Boldogás ízét végleg elveszti,
Ezer évig bocsánatért vezekel.
De te! Tiszta lelkiismeret?!
Ne a félelem töltse be életed,
Örömb?l sz?tt Ég-Esk?ben a bet?:
Visszakapod az elveszett éveket!
S ha utolsó órád betölti a Sors,
Szorongva, rémülten várod a Véget,
Év-bírók parancsa el?tt meghajolsz,
Gyötr?d? szomorúság könnye éget;
Leereszkedik érted egy Égi Lény,
Gyöngéden átkarol, vigyáz rád,
Te csodálkozol: ki ez? még mindig élsz?
Hová libegtek fényesség burkán át?
Visszatekintesz; csak percnyi fájdalom,
Elszakad a földre húzó lét-kapocs,
Kérded:ezért volt a sok aggodalom?
Már Boldogság símít végig arcodon.

Küzdünk, harcolunk, gyávamód engedünk?
Ez a titka, ez a kulcsa mindennek;
Földi életünkön nincs mit féltenük,
A Halál csak egy új kaland kezdete…

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/