Szendrői Csaba : Scifi

Scifi

 

ma más a szép a szürke ködben

elhervadt virágokon

megtréfál a fény megtörik a varázs

parázslik a pázsiton

a virgonc naplemente

összeér a föld a végtelennel

s az új horizonton

árnyat játszik a megannyi

szkafanderbe csomagolt

álomjáró ember

 

nihil és egyszerre valami fülsiketít?

éteri csörömpölés zavar meg

az ép ész elvész

mint Ikarosz a napban

csalódott tömegek fulladnak a habba

mit er?vel termel

a zivatar a vérb?l

s a félkész jöv?nket elvetjük élb?l

persze zavarban sem leszünk

csak rettegünk a mélyt?l

 

de valami eltörik

mikor nincsen kérdés

valami megszakítja

a józan ész fonalát

a fekv? nyolcast félbehagyja

persze az id? sem jár tovább

ha nincs ki mérje

a rendszer értelmét veszti

s a végtelenségben

az egyetlen fény

mi az értelmet hordozta

megalkotja újra az istent

és a kering? bolygó helyén

marad egy tábla

itt valamit egyszer nagyon elcsesztek

szedd a sátorfád

indulj el…

hátha…

Legutóbb szerkesztette > Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...