Vörösbort züllött megint az este,
hasonlít reád zöldüveg teste,
s mint bolond, kinek elvitték eszét,
úgy mondok rólad magamnak mesét.
Kezeid közé fekszem az ágyra,
elfáradt madár repül így ágra.
Gyertyaláng remeg, arcunkra simul,
ma este ? is szeretni tanul.
Takarót szövök szavakból neked,
borítson az, ha lehunyod szemed
és ahogy szoktál, elnyúlva, lassan,
megölelsz, izegsz, fészkel?dsz hosszan.
Dereng? szobám figyel csak minket,
íveit két szép szunnyadó testnek,
s kóbor fény súgja ablakom fel?l,
nincs hova futni a sorsunk el?l.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 10:18 :: Adminguru