Magyar Csaba : Dilemma

Odakint tompán világítottak a sárgásfény? utcai lámpák. A vékonyarcú, még mindig csinos Majorné hosszasan nézegette önfeledten alvó férjét, majd az ajtó el?tt készenléti állapotban várakozó gépezetre emelte a tekintetét.

A hordóformájú, tömzsi háztartási robotot úgy két hónapja férjét?l kapta 25 éves házassági évfordulójukra.

– Tudom, hogy nem igazán illik az alkalomhoz, dehát dolgoztál már eleget életedben – mondta az ura, egy nagyvállalat vezérigazgatója.

– Ráadásul nem lop, mint a bejárón?d.

A párizsi hétvégér?l hazatérve, az asszonyt már várta a csodálatos szerkezet. A méregdrága japán gépezet megérte a pénzt, fáradhatatlanul takarított, teregetett, kertészkedett és a memóriájában tárolt többkötetnyi receptb?l a legkülönlegesebb ételkölteményeket varázsolta az asztalra, még a mindig kritikus Major Úr elismerését is kivívva.

– Örülök, hogy ilyen remekül bevált a robot – jelentette ki feleségének elégedetten a vacsoránál, soronkövetkez? üzleti útjára készül?dve. – A szálloda séfje meg sem tudja közelíteni.

– Lehet, hogy a titkárn?met is kiválthatnám egy hasonlóval, habár a formája még nem az igazi – tette hozzá viccel?dve.

Felesége nem válaszolt semmit. Eleinte maga is élvezte, hogy a robot tökéletesen ellát helyette minden  feladatot, s?t utasításra még a híreket is felolvassa. Ahogy azonban a kissé hízásnak indult férjét hallgatta, hirtelen elfogta a bizonyosság, hogy ezek ketten nélküle is egészen jól meglennének.

Mint mostanában többször, az ágyban nem jött álom a szemére, azon töprengett, hogy ha nem vonul vissza házasságkötésük után, ma akár a legfelkapottabb színházakban játszhatna.

Éjfél is elmúlt már, mikor odalent megsz?nt az alig hallható surrogás és a robot a hálószoba el?tt készenléti állapotba helyezte magát. Majorné tudta, hogy reggel terített asztal, tiszta edények, g?zölg? kávé és frissen sült zsemle várja.

Férje mélyen szuszogott, másnapi fontos külföldi tárgyalása el?tt alaposan ki akarta pihenni magát, míg odaát a fáradhatatlan gépezet mozdulatlanságba dermedve várt újabb utasításra.

Az asszony sokáig habozott, míg végül az egész éjszaka a kezében szorongatott kalapáccsal mégiscsak a robot fejét zúzta ripityára.

Legutóbb szerkesztette - Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.