Nap: 2007.12.25.

   Mikor visszatért, a hiénák még mindig lakmároztak a testeken…                     A varjak a sorukra vártak odafönt, örvénylett a végzet fekete köre.                     Visszatért, de a lakoma még mindig nem ért véget, nem némult el semmi, nem menekült el semmi, [… Tovább]

Szemed nevet? szikráiban   Éled újjá a Mindenség   S tudom, hogy ebben   A Mindenségben   Kaptam én helyet…

Ha vérvörösre Sírom szememS már úgy t?nikTovat?nt hitemMindig lesz egy szóMindig lesz egy hangMely ha csöndbe Vész is néhaKiáltja NevemHogy VagyokÉlek … de én úgy félek… Elhallgat a fájdalomMár nem sikoltCsak t?rS vár Egy hangraEgy szóra … mely a csöndbe [… Tovább]

                          Nem lehetek már            Az aki voltam…                    De hisz nem is            Voltam én senki             S egyszerre            Voltam a minden               Sziklaszilárd hittel             Hittem a lehetetlenben               Várat építettem er?set             Mely gyengén összeomlott   [… Tovább]

nem lehet olyan véletlenhogy te álmodhatszannyira aprónakhogy láthatatlan legyekén meg csak épphogy érzema szád mikor vállam érinti.   *** mert titok minden és egy leszeka semmivé illanó köddelha újra úgy nézel rámmint mikor azt meséltedõt milyennek szeretted.

A lélek ereje mérhetetlen. De mégis méri a bennünk lév? végtelent. Mikor már megengedhetjük magunknak, hogy csöndbe olvadt szavakkal beszéljünk, s a némaság lágy ölelése közben érezzük a hallgatásból sugárzó er?t – mikor már érintés nélkül is feléled ujjainkon társunk [… Tovább]

Nincs egy hely, ahol az ajándékot átadhatjuk. Látod? Ez a kietlen város semmi mást nem tud, csak kocsmákat, pocsolyákkal teli pocsék utcákat… Szórjunk minden kicsomagolatlant a kukába, vagy  egymásnak, mint valami éhes ebnek a koncot oda lehet vetni – a [… Tovább]