Vers

rök fény

Te jössz, beragyogod kínzó életem. Csak enyhíteni akartam sajgó lelkem.H?síteni veled, mint nyári zápor az út porát,És elhallgatni csend a csendbenszíved meg-megdobbanó lágy ritmusát. Én nem akarlak a lehetetlennel bántani.Csak ments meg önmagamtól, ha kérhetem!Romjaimból felépíteném álmaim,hogy te légy benne [… Tovább]

Vers

I. Kék

Szonettek a színekhez. Az els? a KÉK.     Nézd, hogy lesz a zöldb?l kék az óceán,szelíd sekélyb?l haragos mélysötét,ma indigó égb?l csattan a villám,holnap meg kis felh?k szántják fel tükrét. Ugye látod, hogy húz bet?t a tinta,– hófehér papíron [… Tovább]

Vers

Ékszeredben

Több, mint tökéletes, még simogatni, ölelni érdemes a mélytengeri kecses kincsekb?l összepontozott, selyemfénnyel rojtozott, különleges nyakékedet! Szeretem az ékszerészeket, kik bírják a ragyogás titkát, a halott anyag lelkét kinyitják, hogy mindenki csodálhassa a börtönéb?l szület?, ébred?, tündérénekb?l el?csiholt kristályálmokat. (lányokat [… Tovább]

Elbeszélés

Bánó

Az illusztráció Bornemissza Péter festménye *   Bánó már hajnalban felébredt. Az izgatottságtól nem tudott aludni. Kiment a konyhába, meggyújtotta a tüzet, vizet tett fel melegedni. A gondolatai azonban messze jártak, alig figyelt oda arra, amit csinált. Az ablak talpán [… Tovább]

Vers

hideg hajnalok

hópehely arcomon zúzmora hajamon tágra nyílt ablakok fázok már nagyon… nedves párnámba suttogom nevedet keresem kezedet nem érzem  testedet… … lehet, hogy még álmodom ? … s majd felébredek…      

Vers

Lennék poros utcaââ?¬Â¦

Lennék a mindenség e tüzes érzelemben! Lennék poros utca, hol végigvezet utad, vagy alakodra vetül? bágyadt lámpafény. De lennék hajadat libbent? langyos nyári szell?, magasból árván figyel? sokcsillagos ég. Bár volnék válladra hulló tölgyfának lombja. Boldogítana ez a meghitt, közös [… Tovább]