Torjay Attila : Lívius

*

 

De sokszor eszembe jutott már, olyasmit jelentett nekünk a római temető, mint Nemecsekéknek a grund. Az Árpád hídtól pár villamos megállónyira a végállomásnál volt egy kisebb domboldalon, és inkább kicsit elhanyagolt ligetnek nézett ki, semmint temetőnek. ’66 tájékán, hétvégeken kirándultunk oda távolabbi rokonommal, egy nyugdíjas ügyvéddel és barátaival, kiszakadva a pesti nyüzsgésből egy-egy délutánra.

Tavasszal különösen szép volt, vadgesztenyefák és orgonabokrok virágoztak, a bokrok között ösvények kanyarogtak, és sok helyen látszottak még a római sírkövek. Ott szövődött az első szerelmem is, labdáztunk, zsíros kenyeret ettünk, az öreg ügyvéd tudott latinul, sokszor órákig böngészte a feliratokat. Bár Óbuda vége volt, de mintha a világ vége is lett volna, valami időtlen, ősi nyugalmat érezhetett, aki lefeküdt a gesztenyefák alatt.

Nem tűnt kegyeletsértőnek, ahogy ott szaladgáltunk, játszottunk, bár mindenki visszafogta magát kicsit — mégis csak egy temető.

Egy csorba sírkőnél szoktunk letelepedni, bár jó része hiányzott, mégis olvasható volt a felirat egy töredéke: Romanius Livius Capito… Valami lovas katona lehetett, a ló fele is látszott. Aztán ez lett a jelszó is, általában úgy kérdeztünk rá a kirándulásra:

— Meglátogatjuk Lívius barátunkat?

Jó rég volt, az öreg ügyvédre is már csak egy kő emlékeztet.

A közelmúltban többször jártam arrafelé, bevillant a domboldal, a villamos végállomás, nem ment ki a fejemből, addig kísértett, amíg megkerestem.

Megálltam a közelében, nagy nehezen átvergődtem a Bécsi út forgalmán, és kis hezitálás után azonosítani tudtam, bár szinte minden megváltozott…

Bekerítették. Belöktem a kaput és felsétáltam egy darabon. Valahol azon a tájon, ahol anno tanyázni szoktunk irodaház emelkedett, eltűntek a kövek, egyenesre dózerolt, csupasz terep csúfoskodott a ligetek helyén. Nyilván lakópark vagy társasházak lesznek ott, a terület legszélén azért még fel lehetett fedezni egy-két véletlenül megkímélt orgonabokrot.

Megette a fene ezt a mohó, nyüzsgő világot. Szegény Lívius neked most már tényleg véged.

Egy baráttal megint kevesebb.

Legutóbb szerkesztette - Torjay Attila