Szilágyi Hajni - Lumen : Éjcsend

Nyomtatás

Bíborködöt hint az alkony

a zord testű táj szelíd arcára,

mint osonó árnyék

csupasz házfalon,

úgy kúszik az ég fényes oltárára.

Kitárja hatalmas szárnyait,

árnyat von a fénybe,

némán rezdülő pillája

álompárát szór, e meghitt,

könnyűtestű magányra.

Támolyog a haldokló est,

reszketve bújik meg

nyirkos barlangjában,

lábujjhegyen követik őt

az elbukó koldus árnyak.

Mélycsendből glóriát fon

a lebbenő tél lassú tánca,

utolsó szelíd leheletével

jégcsipkét simít,

az éj fedetlen koporsójára.