Fövényi Sándor : A szó amit sosem hallhatok

Csak egyetlen szót kellene találnom,
mit még nem ejtett ki dermedt száj,
s korhadt fogak göröngyén nem gurult.
Tiszta legyen mint a gyermeki álom,
akár bölcs?ben ringatott táj,
melyen takaróként ég azúrja gyúlt.

 

Tán' lehetne az els? üvöltésem,
vagy a ragyogás anyám haján,
mikor véres öklöm az árnyába bújt.
Bár könnyeim nem voltak éles kések,
mégis méhe átmetszett torkán,
sóból faragott szobrom a mélybe hullt.

 

Az almafa suttogását keresem,
mir?l apám felh?re lépett,
mert megunta álmait itt a földön.
De napfény fekete sarától kezem,
ágai már régen elégtek,
így nem ringathat öröklött gyümölcsöt.

 

Csak egyetlen szót kellene találnom,
amit sohasem hallott ember,
bár gyönyör? kín lehet a némaság.
Ám lehetetlen ajkaim bezárnom,
ha torkomra simul a kender,
és lomhán lebeg a meglelt igazság.

Legutóbb szerkesztette - Fövényi Sándor
Szerző Fövényi Sándor 80 Írás
Mit is mondhatnék.A magam fajta fickókra mondják,hogy"na jó madzag"46-éves vagyok,két éve megismertem a menyországot,majd a poklot.Megpróbálok mesélni róla....