Emeltem az aranykeresztem,
s míg a pohárba vesztem
a karamellás gyógynövények illata között,
a béke a szívembe,
szembogaradba ?szi est ködje költözött.
(betegszereped,
vagy a szeretet)
Segítség! Itt van a vég, a kezemben
tartanám a lelkedet, vigyáznám, de nem lehet,
mert éppen most olyan jól tartod magad…
Az új antidepresszáns biztos jó fajta,
ha benned a lelket, bennem a reményt
ilyen jól – emeli.
(éppen csak most van,
mire leírom, elillan)
Igen,
partok szakadtak,
romok maradtak,
jaj, nem adtad
könnyen mégsem,
el lehet bújni egy résben,
el lehet veszni, észre
sem venne senki,
mert mindenki
csak mindenki,
csak te vagy egyedül
aki úgy heged?l,
ahogy én tudom hallani.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Kerekesné Varga Veronika