Kerekesné Varga Veronika : Antidepresszáns

Emeltem az aranykeresztem,

s míg a pohárba vesztem

a karamellás gyógynövények illata között,

a béke a szívembe,

szembogaradba ?szi est ködje költözött.

(betegszereped,

vagy a szeretet)

 

Segítség! Itt van a vég, a kezemben

tartanám a lelkedet, vigyáznám, de nem lehet,

mert éppen most olyan jól tartod magad…

Az új antidepresszáns biztos jó fajta,

ha benned a lelket, bennem a reményt

ilyen jól – emeli.

(éppen csak most van,

mire leírom, elillan)

 

Igen,

partok szakadtak,

romok maradtak,

jaj, nem adtad

könnyen mégsem,

el lehet bújni egy résben,

el lehet veszni, észre

sem venne senki,

mert mindenki

csak mindenki,

csak te vagy egyedül

aki úgy heged?l,

ahogy én tudom hallani.

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.