Mintha a réges-régi, vad átok válna valóra,
úgy haldoklik a nép, és úgy ég lázban a nemzet;
nézd, betegágya fölött kesely?k már rég gyülekeznek.
Préda vagyunk! Olcsó prédája a rút dögev?knek,
most nem a csúf, kutyaforma tatár támad, nem a német,
és a pogány sem t?z már lófarkas lobogókat
várfalainkra, Ivánék sem jönnek Budapestre,
tankokkal letiporni a várost, s védeni „békét"!
Csak mi vagyunk… a saját fajtánk, mint Dózsa korában:
zsarnoki bosszú ölt meg hetvenezernyi magyart! Vagy
nemrég ment a vonat valamerre, retúrjegye nem volt
senki fiának, vissza se tértek, messzi a láger,
messzi a recski halál; s a szögesdróttal kötözött kéz
int mereven, h?s oltott mész szaga száll: ez a mártír
egy jelnélküli sírban van most arcra borulva.
Más ma a helyzet… lassú gyilkosok ?k, fura népek:
nem veszed észre, ha ölnek, lassú fegyver a méreg,
innen is, onnan is ?znek, elárasztják a világot,
nézd, mind álszentmód hadovál, és míg teli zsebbel
kel ki magából, közben játssza az úrifiút; s jól
tudjuk: holló hollónak nem vájja szemét ki.
Nincs az a pénz, ami végre betömné szájuk, a kapzsit;
s nincs hatalom, mellyel megelégednének a földön,
lásd, eszel?s dühvel reagálnak mindre, mi tiszta
ám sose volt az övék, csak a gy?lölet élteti ?ket!
S hogyha hibázol, konzumnép, ha kitátod a szádat,
vagy ha csak enni akarsz, ha a házad még a tiéd, és
számít még a család, számít, hogy szép-e jöv?je;
nem darabokra törött lelk?, ám büszke magyar vagy,
s nem porrongy az a háromszín zászló a kezedben:
akkor az Úr irgalmazzon, mert ?k sose fognak!
Én fekszem most abban az ágyban! Jöjj, te segíts, hát
hogy küzdhetnék én egyedül mindent lezabáló,
ádáz sáskahadakkal? Hódoljak be, hogy élek
közkegyelemb?l még, és nyaldossak sima talpat?
Vagy meneküljek el innen, mint a kivert kutya télen?
Halljam hát, mit akartok most, vagy már akarat sincs?
Csókoljunk kezet új urainknak tán, amiért még
nem lógunk a bitón, vagy mondjunk hálaimát, hogy
nem t?zték a fejünk hegyesen mered? fakarókba?
Nem! Takarodjatok innen hát, szarházi királyok!
Despota zsarnok az összes, számító, kitenyésztett
lények: t?njetek innen, gyorsan, messzi amíg nem
lesz kés?, holnap nincs, elfogy már a türelmünk,
s akkor vége: hiába reménykedtek kegyelemben!
2007-12-21
Legutóbbi módosítás: 2007.12.22. @ 09:52 :: Rácsai Róbert