Dr. Péter Miklós : Jeremiás vállalja küldetését; Esti ima; Luther, Zwingli, Kálvin.

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban az azóta elhunyt Balogh Edgár ââ?¬Å¾költ? és egyháztörténészââ?¬? megjelöléssel ír rólam. Megpróbálok rászolgálni erre a min?sítésre.

   

Jeremiás vállalja küldetését

Jeremiás próféta könyve 1. rész.

 

Megyek, Uram, ha szólni küld parancsod,

bár ifjú szívem még vívódva lázad:

a vének között eltölt szent alázat,

de hirdetem a Szót, a messze hangzót.

 

Megyek, hisz annyi irtani valóm van:

képmutatás, hazugság, néma bálvány.

Boldog leszek, ha földjeink határán

gy?l tépett gaz, romhalmaz nagy halomban.

 

Uram, majd akkor, ha pusztító tettem

a múltból semmit már meg nem hagyott,

s hogy Te akartad, csak mi tudjuk ketten,

 

mind ellenemre fújnak riadót

s romok helyébe még nem építettem,

csak ennyit mondj, Uram: „Veled vagyok!"

 

Bethlen, 1987.

 

 

Esti ima

 

Lankadt már a lebeg? csillag szárnya,

megpihenni a dombtet?re szállna.

Hajnalt remélve gy?lni kezd a harmat,

alvó szelet h?s barlangmély takargat.

 

Fáradt vagyok, pedig a dolgom tenger.

Te tarts ébren virrasztó kegyelemmel!

Szerelmed csillogjon a szavaimban!

Úgy legyen! Kérlek, Te mondd: „máris így van!"

 

Nagyvárad-Kolozsvár, 2000.

 

Luther, Zwingli, Kálvin

 

Hideg a k?. Sötét és zord a cella,

húsom véresre marta már a korbács.

Égi és földi jogtól elzárt lelkem

egy segélykér?, elhaló sóhajtás.

 

Az ablakomból éppen oda látok:

ott lenn a téren rengeteg az ember.

Rablásba rokkant zsoldosok hadához

asszony és gyermek közeledni sem mer.

 

Nem gyertyafüstt?l kormos minden itt benn,

s a szívem nem a félelemt?l reszket –

az éjre máglyák fénye vet világot,

és kirajzolja tisztán a keresztet.

 

Hideg a k?. Sötét és zord a cella,

de nem maradhat lelkem láncra verve:

a láncok egy szent Írást fognak közre,

s bel?le árad Krisztusom kegyelme.

 

Az ablakomból éppen oda látok:

a templom el?tt gy?l? romhalomba

zúzott szobor, szakadt kép, tört ereklye

hull. Tudják: nem látásé a hit dolga.

 

Nem gyertyafüstt?l kormos minden itt benn,

de a szívem égett el áldozatként.

A sötétben botorkáló világnak

Isten szerelme s dics?sége ad fényt.

 

Kolozsvár, 1993.

 

Legutóbb szerkesztette - Dr. Péter Miklós
Szerző Dr. Péter Miklós 9 Írás
Nyugalmazott református lelkipásztor vagyok, a teológiai tudományok doktora, aktív egyetemi docens. A nagyváradi Partiumi Keresztyén Egyetem teológia tanszékén oktatok egyetemes egyháztörténetet. Tanársegédem a 40 éves fiam, drs. Péter Csaba református lelkipásztor, két unokám, a 11 éves Zsolt és a 8 éves Anna édesapja. Menyem, dr. Sógor Éva a kolozsvári állami tudományegyetem református tanárképző szakán adjunktus, egyházi zenét oktat. Feleségem, Bozsoki Erzsébet nyugalmazott kántor. Emese lányom Pest megyében, Tápiószőlősön él férjével, Rózsa Mihállyal. Verseim, cikkeim, tanulmányaim hazai és külföldi napi- és hetilapokban, szakfolyóiratokban jelennek meg, itthon hat önálló kötetem látott napvilágot, valamennyi egyháztörténeti tárgyú, illetve egyetemi témájú. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja vagyok, egykori 14 évi kényszermunkára ítélt, 1959 és 1964 közt politikai börtönben töltött fiatalkor után 1997. október 22-én a Magyar Köztársaság elnöke 1956-os emlékéremmel tüntetett ki. Életem legmagasabb rangja, amelyre legbüszkébb vagyok: NAGYAPA.