mikor a lapos ég
egyre közelebb sodródott
a kék-piros asztalok alatt
émelyít? félelmed
mint valami léleköl? hullám
olyan magasra tódult benned
hogy elfelejtetted
egyszer voltál valaki
és nem az a négyszöglet
a valahol peremén
aminek ?k láttak
és nem is az a retteg?
térdre parancsolt
akinek te képzelted magad
a leggyönyör?bb prizma voltál
a legszörny?bb démonok között.
(S. P. = Sylvia Plath)
Legutóbbi módosítás: 2007.12.29. @ 08:42 :: csurai zsófi