Egyszerre ölellek és temetlek
Halhatatlan vagy – ásom sírodat,
én ugyanúgy sosem halhatok meg,
rajtad mégis fekete gyászruha.
Jobb kezünk egymásba fonódik épp,
amíg a balban megvillan a kés,
egymásba döfünk, és nincsen „miért" –
nekünk már így természetes a lét.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.31. @ 00:16 :: Kántás Balázs