Csillag Tamás : Szeplők

Nyomtatás

1.

Kisírt szemeid vörös égitestek,

könnyeid forró, sós meteorok.

Egyformák vagyunk, ártatlan fegyencek,

egyformák, mint a kényszerzubbonyok.

2.

Anyajegyek, szeplők.

Újra anyajegyek.

Újra szeplők.

Csak egy lassú, megbocsáthatatlan ölelésre vágyom,

gőzölgő, puha vállgödrök kisírható

karácsonyára,

istenek előtti csendre.

3.

Itt még ártatlan a beton,

ártatlanok a kövek, a rések.

Én nem állhatok a kiáltozók közé.

Egyre jobban vágyom vissza a földhöz,

a madarak ítélőszéke

olvassa fejemre maradék csillagaimat.

4.

Talán a gyilkosok. Talán ők se.

Lélegzet torkolattüze a szádon.

Egyedül vagyunk, mintha senki se.

… mintha már senki se tartana számon.

5.

Mintha

álmodtunk volna már hasonlót.

Mintha most is álmodnánk.

Hosszan nézzük egymást.