Csillag Tamás : Szeplők

 

1.

 

Kisírt szemeid vörös égitestek,

könnyeid forró, sós meteorok.

Egyformák vagyunk, ártatlan fegyencek,

egyformák, mint a kényszerzubbonyok.

 

2.

 

Anyajegyek, szeplők.

Újra anyajegyek.

Újra szeplők.

Csak egy lassú, megbocsáthatatlan ölelésre vágyom,

gőzölgő, puha vállgödrök kisírható

karácsonyára,

istenek előtti csendre.

 

3.

 

Itt még ártatlan a beton,

ártatlanok a kövek, a rések.

Én nem állhatok a kiáltozók közé.

Egyre jobban vágyom vissza a földhöz,

a madarak ítélőszéke

olvassa fejemre maradék csillagaimat.

 

4.

 

Talán a gyilkosok. Talán ők se.

Lélegzet torkolattüze a szádon.

Egyedül vagyunk, mintha senki se.

… mintha már senki se tartana számon.

 

5.

 

Mintha

álmodtunk volna már hasonlót.

Mintha most is álmodnánk.

Hosszan nézzük egymást.

 

Legutóbb szerkesztette - Csillag Tamás
Szerző Csillag Tamás 394 Írás
Csillag Tamás vagyok, amatőr poéta... 87 telén születtem, kb 5 éve írogatok. A többit elmondják a versek.