Havas Éva : Tél felé

Kis puha felh?ket álmodott az égbolt,
álma csupa-csupa fehér és kék volt,
mélyen alatta zöldült, ringott táj
– felriadva látta: minden zord homály.

Már tél közelgett, fakó hályog fedte
– nehéz szürkeség ült a fájó égszemekre,
nehéz  volt szívem is, ?szi, zúzmarás,
elt?nt bel?le minden langy nyárvarázs.

Mez? mit tehetett: várta kimért sorsát,
havat és jégpáncélt, kegyetlen vad orkánt,
de szívem megtalálta bársony-menedékét:
nem érhet semmi rossz odabújva melléd!

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))