Kőmüves Klára : – najándékozás –

Fotó: Wahorn András

 

 

Holnap születésnapom lesz. Újra születek gondolatban, valamivel éjfél után. Anya úgy meséli mindig, hogy azt mondta az orvosnak: Nem akarom tizenharmadikán világra hozni ezt a lányt! Éjfél utánra szabtak hát, azt is mesélték, hogy különösen szép baba voltam, meg is dicsért apai nagymamám, bár megjegyezte mellé: Meglásd Maris, teljesen felesleges e lány.

Szép kis intelem érte létem már a kezdet kezdetén, de egy szónak is száz a vége, bevallom; eltitkolt gyermek voltam én. Apai nagyszül?k szerint, egy családba elégséges egy kisfiú meg egy lány, mintha a jó hírnéven én lennék az árny ââ?â?¬ hittem sokáig ââ?â?¬, bár ett?l eltekintve mindig büszke voltam, boldog és f?ként nagyon vidám. Cseperedtem. Gy?löltem, ha fés? érte derékig ér? sz?kés hajam, gyakran szaladtam mamához gyermekkoromban, bár nem hallottam ott egyebet, le kéne vágni már a hajam, mert így csak olyan vagyok, mint Vak Irma volt, akinek szemébe lógott mindig a lobonca… mintha súlyos kolonca lettem volna a nagyszül?knek, de aztán a serdül?kor feleselést hozott; ââ?â?¬ Mama, szeretlek benneteket, miért bántotok?

Jaj, mennyire szeretett már ? is a betegágyon! Százszor is elmondta:

ââ?â?¬ Jóságodért az Isten is megáldjon!

De mit nekem egy oszló elme szála? Talán csak a kiszolgáltatottsága szeretett igazán. Na, mindegy! Szerettem, mert jó hív? vagyok. Ha nekem megbocsátanak, én is megbocsáthatok. Már harmincnégy leszek, maholnap kinövöm a rossz emlékeket. Tapostam mézes bödönyben rengetegszer, de só is sokszor marta számzugát, végül rájöttem ââ?â?¬ ahogyan ízesítem napjaim, csak olyan a világ. Nem kaptam soha arany ékszereket, s ha kényeztetve voltam, végül hátba vágott a sors, de hálás vagyok, mert órákig voltam képes figyelni méheket a virágszirmokon. Látásból sokat kaptam, belátást, meglátásokat. Amit szerettem, talán kevesebbet, és amiben hittem, abból sokat. Mit gondoltam, szóltam és cselekedtem, egymástól gyakran elütött, de azért rám talált a lélek, már nem esküdözök. Szabadság. Van szabadságom, több is, mint kellene ââ?â?¬ engem telibe ért az Isten üdvlehelete.

Borús id?kben sokszor láttam békehírnököt az égen, szivárványt, melyet nem látott senki más ââ?â?¬ gyakran ér a változás, bár gyökerem er?s és stabil, hálás vagyok az életért, utam a jó felé vezet, s hogy mindig így legyen, megüzenem magamnak: ââ?â?¬ K?m?vesék legkisebbik lánya ââ?â?¬ szép születésnapot és jó utat neked!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))