Rigó Jancsi, a prímás 10. rész

 

Jancsi nem hazudtolta meg magát. A „gyengébbik nem” iránti vonzalma most sem hagyta nyugodni. Szemrevalónak találta Veronikát, és úgy gondolta, Rómáig éppen van elég ideje ahhoz, hogy levegye a lábairól.

– Mondja, kedves Veronika, magácska ismeri kicsit Rómát?- kérdezte a hölgyet.

– Most járok majd ott harmadszor. A római konzervatórium hallgatója leszek. Első alkalommal, miután felvételt nyertem, nem volt időm rendes szállást keresni hosszabb tartózkodásra. Másodszor, amikor kiutaztam, akkor pótoltam ezt. Közel az intézményhez béreltem ki egy kicsi lakást. Most pedig harmadszorra hozom magammal a holmimat, hogy beköltözzek. Ezért van ilyen irdatlan nagy két kofferom.

– Szóval magácska, már amolyan római lakos.

– Az volnék, de nehogy azt gondolja az Úr, hogy kiismerem magamat. Róma nagyváros, és egyik pontjáról a másikra eljutni nem kis feladat. Nem fogok kísérletezni, pláne a csomagok miatt, majd fogadok egy bérkocsit, ami elvisz a lakcímemre.

– Ha meg nem sértem, segíthetek ebben?

– Az Úr marad Rómában szintén?

– Nem maradok, mennem kell tovább Nápolyba. Csupán csak addig maradok, amíg lesz csatlakozásom. Fogalmam sincs mennyi idő, de remélem, nem kell Rómában maradnom. Spórolnom kell a pénzemmel, mert nagyon messzire kell eljutnom.

– Megkérdezhetem hová?

– Nem titok! Az óceán túlsó felére, New Yorkba. De nem akarom untatni a mesémmel. Nem akartam én ekkora útra vállalkozni, de a sors úgy hozta.

– Nem untat egyáltalán. Legalább, ha beszélgetünk, hamarabb telik az idő.

Jancsi belefogott a mesébe, de úgy szőtte, hogy úgy tűnjön, ő egy szerencsétlen felszarvazott férj, aki csupán azért kelt útra, hogy visszaszerezze a feleségét a nyomorult szívtipró gazember olasztól.

– Sajnálom magát. És még mindig szereti?

– Gondolja, ha nem szeretném, akkor utána mennék? Azt már meg sem említem, hogy mennyi pénzembe fog kerüli ez a kiruccanás. Nem lesz olcsó.

– Sok szerencsét magának.

– Nagyon köszönöm, szükségem lesz rá nagyon. Mert össze vissza csak annyi információm van, hogy New Yorkba hajózott. Mint mondtam, eléggé ismert ember az apja, nem lesz nehéz fellelni őt, illetve a lányát.

– Maga nem is ismeri a kedves Papát?

– Nem, sajnos! Tudja viharos volt a megismerkedésünk, és az első férje sem volt akárki. Chimay herceg. Képzelheti mit érzett akkor ott Párizsban, ha egy herceget képes volt otthagyni, hogy hozzám jöhessen feleségül.

– De akkor miért hagyta ott magát?

– Tudja, már Rigoletto is azt mondta, az asszony ingatag.

Közben a vonat megérkezett a császárvárosba, Bécsbe.

– Tudja véletlen mennyi ideig időzünk itt?- kérdezte Veronikát Jancsi.

– Ha minden igaz, akkor egy fél órát. Nincs értelme leszállni. Én legalábbis nem szállok le. Ki vigyázna addig a holmimra? Nincsen benne sok érték, de az ördög nem alszik. Sok errefele a tolvaj.

Jött a kalauz is, akitől további információkat kaptak. Egy félóra várakozás után már robogtak is tovább Róma fele.

 

folytatás következik…

 

 

134látogató,1mai

Szerző Avi Ben Giora. 447 írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet