A kezdeti időszakban a kis Jancsi, mint cimbalom hordár tüsténkedett a zenekarban. Aztán egy nap Barcza mester magához intette.
– Na, játsszál valamit a szerszámodon, hadd halljam mit is tudsz!
Jancsi belekezdett egy szomorú nótába.
– Állj! – szakította félbe a mester. – Hogyan lehet lélek nélkül egy ilyen nótát eljátszani? Ha nem adod hozzá a lelkedet, soha sem leszel híres prímás.
Ezután napi rendszerességgel gyakoroltatta Jancsit. Tizenöt éves lehetett, amikor a zenekar Kaposváron vendégszerepelt. Barcza tisztában volt vele, hogy Jancsiból kiváló prímás válhat a kezei alatt. Ám volt pár dolog, ami miatt ez nem mehetett simán. Először is Jancsiban ötvöződött vajda nagyapja és az apja vére. Soha senkinek sem volt hajlandó „gazsulálni”. Nem az a tanítvány volt, aki mindenben egyetértett a mesterével. Ám még egy másik ok is nyomasztotta Barczát. Ez pedig a lánya, Mariska miatt töltötte el aggodalommal. Jancsinak megtetszett Mariska, és a bimbózó szerelem, ha lassan is, de kialakult. Emellett Barczából előtört a szakmai féltékenység is. Jancsi már tizenöt évesen ügyesebben játszott, mint ő. Hogy elkerülje valahogy a további vitákat, és ne veszítse el, Jancsit kinevezte a zenekar kontrásának. A Magyar Királyi Kávéházban szerepeltek, és szinte mindig telt ház előtt. Ám tudta, ez csak a Jancsi érdeme. A zenekar szinte minden jelentősebb eseményre, szüretre vagy lagzira hivatalos volt. Jancsi rajongói köre egyre bővült, s ezt Barczának le kellett nyelnie.
Egy este a fellépésük után Jancsi odament Barczához, és azt mondta neki.
– Két dudás egy csárdában nem tud megférni. Hagyjon engem a magam útját járni!
– Csak nem akarsz itt hagyni?
– Nem tudunk mi tovább együtt muzsikálni. Jobb a békesség.
Barcza próbálta magát visszafogni.
– Hát ez a hála? Kinek köszönheted azt, hogy ideáig jutottál, ha nem nekem?
– Magának is köze van hozzá, ehhez nem fér semmi kétség. Ám maga nem képes elviselni, hogy már most jobb zenész vagyok. Miattam jönnek el a kávéházba, és nem maga miatt – mondta nagy mellénnyel. – De hagyjuk ezt a részét. Maga nem képes elviselni azt sem, hogy a lányának én csapom a szelet. Szépen kérem magát, hogy ne akarja, hogy „elraboljam” a lányát.
– Csak azt próbáld meg! Jobb lesz, ha abbahagyod az udvarlást.
– Ebbe nem szólhat bele gazduram. Mariska szeret engemet. Hozzám fog jönni feleségül.
Pár nap alatt összeszedte az embereit, és megalakította a saját zenekarát, Simplicius, alias, Barcza most már csak, mint másodhegedűs volt számon tartva. Minden jelentősebb eseményre Jancsit és a bandáját hívták.
1884-ben adódott volna egy lehetőség a „békekötésre”. Egy kisebb történelmi eseménynek lehettek tanúi, sőt résztvevői is. Történt, hogy a kaposvári távírda vezetője, Dzsida Mihály telefon összekötetést tudott létesíteni Péccsel. Az esemény alkalmából meghívta Barcza Józsefet és Jancsit is. Mind a ketten belehegedültek a készülékbe, és ezzel hatalmas sikert arattak. Ám a kettőjük közti békétlenség még nem ért ezzel véget. Jancsi odaállt Barcza elé és azt mondta:
– Ha nem adja hozzám Mariskát, tenni fogok róla, hogy elszökjön.
Barczát váratlan érte a támadás. Azt gondolta, a kettőjük közti szerelem lassan elmúlik azzal, hogy Jancsinak egyre több meghívásnak kell eleget tennie, és nincs sok ideje a lányának udvarolni. Az igazi ok a megbékélésre még sem ez volt. Barcza nem bírta túltenni magát azon a tényen, hogy leendőbeli veje mellett ő csupán csak, mint kísérő juthat szerephez. Ám mégis beadta a derekát, és belegyezett a frigybe,
Nagy lagzit csaptak. A mézeshetek után Jancsi elhatározta, hogy felmennek a fővárosba, Budapestre, és ott próbálnak szerencsét. A tervét előadta újdonsült apósának is.
– És mondd fiam – kezdte a mester -, van már valami szerződésed, vagy ajánlatod? – Avagy csak úgy „blindre” mennétek fel?
Jancsi egy darabig gondolkozott magában, mit is mondjon az após uramnak, aztán mégis kibökte a nagy igazságot,
– Menjél fiam oda, ahol sár nincsen, ám Mariskát addig nem viszed el, amíg nincsen fix szerződésetek.
Jancsi örült is, meg nem is. Örült, hogy viszonylagos szabadsága lesz az elején, és Mariska nem fogja állandóan figyelmeztetni, hogy ne bámulja a szép lányokat, mert már felesége van. Másrészről kicsit tartott attól, hogy az apósa egy kudarc után, majd kényszeríteni fogja, hogy neki gazsuláljon. Ám kockázat nélkül nincsen siker, és belevágott.
Alig múlt huszonhárom éves, amikor felköltözött a fővárosba. Két hónap sem telt el, és az Andrássy út egy patinás kávéházában a Reutterben szórakoztatta a nagyérdeműt sikerrel. A kor egyik legjobb zenekara verbuválódott össze. Jancsi lassan megindult a „világhír” felé.
…folytatás következik
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Adminguru
