Egy sokat bántott női szívnek, aki megengedte, hogy kiírjam belőle a dobbanást Gondolatban mély álmomba ringatlak,lelked lágy melegébe fészkelem magam,ajkadba csókjaim harapnak becézőn szavakat,egyre-másra rebbennek fel a sóhajmadarak. Amint lesütöd rám ragyogó csillagszemed,átsuhanó gondolat hajnalpír arcomon mindenrád ébredő vágy, [… Tovább]
Száguldok… egyszer fent, majd lent… hullámvasúton lovaglom a végtelent. Utazom sírva, félve, remélve, várva, hogy a pillanat egésze az ölembe zuhanjon. Néha kiszállhatok. Csak leülök és bámulom a síneket, egyszer elfogynak, már jól tudom, már nem lesz felfelé [… Tovább]
Februárvég Koosán Ildikó Fényben portyázó rügyes bokrokon kora tavaszra ébredő bogár melegszik, kábán ide-oda jár, mint a kolduslétű, aki úgy oson otthonát rossz reklámszatyorba hordva, facéron, – cókmókja mára kevés: [… Tovább]
FOLYÓINK Úgy hálózzák be földemet, akár a testet az erek. TISZA FOLYÓ Kacskaringós, copfos, szőke, mámoros az ember tőle, ha férfi vagy, beléd szeret, ha meg asszony, húgod lehet, fodros öröm, ringó csoda, a nagy Alföld menyasszonya, megcsonkították [… Tovább]
