Nem úgy látlak, mint ki vadul elragad
egy tündérrózsában nyugvó gyermeket,
s kit elbújtatnak patyolat-fellegek:
ó, Halál, te nem az éj ármánya vagy!
Éteri harmóniát tart pilléred
két aranyláncú, karcsú mérleg-karja,
és oly gyöngéden ringatod a Hajnal
újszülöttjét, mint megannyi ?s-lélek!
Ígéreted régóta könny? s szabad,
árnyadban másvilági fáklya lobog
s vigasza mámorodva t?nve boldog.
Nem rémít az éj, mikor felénk szaladsz;
s az álmunk talán odaát kóborol,
bár b?neink alól föl nem oldozol.
