Pongrácz Ágnes : Április végét dúdoló

Szép tavasz ébred: a kertek alatt most élénk sárga a pitypang,
vastagon izzik, a zöld f? közt felemelve magát kitekint csak az égre.

Még tulipán-erd?knek üzennek a méhek a zsongó északi széllel,
bár már fényre nevetve az illatot ontó orgona ága is várja,
hogy pille-király fia járja.

Jöjj, ide, kedves, nézd a szememmel a földön halkan kúszó kék nünükét!
Új tavasz ébred, az új utak égnek: a szívem elindul a szíved elé.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.14. @ 08:38 :: Adminguru

Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,