…ez egy búcsúzó vers a Világ legjobb barátjának…
Érzem, hogy élsz…
azt is, ha félsz…
Hallak, látlak, érezlek,
mikor magam elé képzellek.
Felidézem két szemed,
ahogy csendesen rám nevet…
kacag egyet, rám kacsint,
s a távolból még visszaint…
Búcsúzni jöttem – mondja…
Úgy t?nt ez minden gondja.
A kacagó szemb?l könny fakad,
a nevet? szív most megszakad…
Tudja: már nem leszünk így eggyütt,
de letettünk egy nagy esküt…
S ha ki nem is mondtuk,
mind a ketten tudjuk:
ELVÁLASZTHATATLANOK VAGYUNK!!!
Legutóbbi módosítás: 2008.04.24. @ 07:57 :: Seben Karolina