Avi Ben Giora. : A sorsjegy

*

 

 

– Szépjónapot, Józsi bátya! Hogy megy az üzlet?

– Hát hogy menne? Mondjam azt, hogy sehogy? Mit lehet kihozni egy ilyen trafikból? Még szerencse, hogy nem a világ végén van ez az üzlet és be–betérnek emberek egy–egy doboz szívni valóért, de azon kívül…? Na ja, némi pénz cserren–csörren a lottóból, totóból is. Nem azért, mert jómagam is játszom, hanem hogy mai napig nemzeti sport a totó meg a lottó és azok jutalékot fizetnek.

– Na akkor nincsen semmi nagyobb baj.

– Nincsen fiam, ugyanaz van, mint régen.

– Akkor a szokásosból kéne két csomaggal.

– Porti, ugye?

– Még mindig. De nehogy azt mondja, hogy megint elfogyott!

– Pedig kifogytam, és a központ azt mondta, hogy csak a hónap végén lesz. Mondtam neked a múltkor, hogy vegyél többet, mert nem lesz egy darabig.

– Miért van ez, hogy egyszer van, egyszer nincsen? Csődbe ment az albán dohányipar?

– Tudja a fene. Biztosan azért, mert mióta kapni a bolgár, az albán és kubai cigarettákat is, azóta nem lehet eladni a Fecskét meg a Filtolt és többi hazai terméket.

– Lehet, hogy így van Józsi bá’, de azokat már nem lehet szívni. Tudja maga is milyen. Külön szivattyú kell hozzá, mert a filterje olyan. Na meg az íze olyan, mintha vizes szalmát szívna az ember.

– Így van, ahogy mondod. Vegyél Symfoniát filter nélkül. Azt meg úgy, ahogy el lehet szívni. Parancsolj, kóstold meg.

– Hú, ez aztán olyan, mint a koporsószeg.

– Dohány van benne és nem is akármilyen. A legjobb szabolcsi. Igaz én kevertem meg a dohányt és sodortam újat a régiekből.

– Na, akkor ez nem is gyári termék, hanem amolyan „maszek“.

– Olyan fiam, de hát csak régi vevőknek árulom.

– Józsi bá’ akkor adjon belőle tíz szálat, elég lesz annyi is mára. Mi ez abban a dobozban? Gyűjtést rendezett az egerek számára?

– Nem fiam újfajta sorsjegy. Ötvenezret lehet vele nyerni.

– És mennyibe kerül egy darab?

– Négy kemény forint. Akarsz? Húzzál ki ebből a dobozból. Ott, ahol a fém van, tépd le a fémet és bontsd ki. Na mutassd csak. Szerencsés ember vagy, nyertél egy tízest. Akarod a pénzt, vagy húzol még?

– Vonja le azt, amit vásároltam, a többit meg adja ide. Elég jól jártam. Maradt négy forintom.

– Vegyél még egy sorsjegyet.

– Vegyen a fene most. Kell egy pár fillér apró, amiről elmondhatom, hogy nyertem.

– Na pont azért mondom neked, hogy vegyél másikat, hátha megint nyersz.

– Nincs nekem akkora szerencsém Józsi bá’.

– Bátraké a szerencse fiam.

– Meg a balszerencse is. Tudja, a múltkor is ráfáztam, amikor a haverokkal 21–et játszottam. Tízesre és kilencesre ráhívtam. Hát nem elbuktam? A Tibinek húsza volt, ő nyert. Na, minden jót, majd este benézek még.

*

 

– Na, hogy telt a nap, Józsi bácsi?

– Nem panaszkodhatom. Ma kivételesen elég sokan jártak nálam és kicsit megszaladt.

– Ja, jó, hogy mondja, fel kéne adnom a lottót.

– Add fiam, amíg lehet. Holnap húzzák is már. Három harmincért sokat nyerhetsz.

– Jaj, hagyja már a szlogent. Hármasnál többet még nem sikerült nyernem, pedig elég régóta próbálkozom. Na persze így nehéz, hogy előre le van cinkelve az az egy milliós fődíj.

– Mi az, hogy le van cinkelve?

– Hát, hogy bunda van már ott is, mint a fociban.

– Á, miket beszélsz gyerek össze–vissza? Az egyetlen dolog, amiben még nincsen susmus.

– Na, figyeljen. Az igaz, hogy nyilvánosan rendezik és van közjegyző, meg minden. De nem látni azt, ami a színfalak mögött megy.

– Na ne akard azt mondani, hogy a húzás előtt megdumálják, hogy milyen számot kell kihúzni? És különben is, hiszen amikor beleöntik az összes számot abba a keverőbilibe, mind le van már zárva. Aki húzza, nem látja, melyik számot húzza.

– Az biztos, hogy nem látja, mert akkor feltűnne a dolog. De tapintani csak ő tapintja.

– És?

– Hogy–hogy és? Nem érti a csínját Józsi bácsi. Az az öt szám, amit ki kell húzni, előzőleg be lett jól jegelve. Senki nem látja a közönség soraiból, és a tévé kamerái sem tudják közvetíteni. Csak közvetlen azok tudják, akik húzzák a számokat, na meg a bizottság emberei.

– Ugyan már, ne akard nekem ezt a marhaságot bedumálni.

– Pedig így van. A lottóigazgatóság egyik fejesének a lányával futok mostanság, és ő mondta a múltkor.

– Akkor miért nem tudod a nyertes öt számot, te marha. Régesrég megjátszottam volna a helyedben.

– A dolog nem ilyen egyszerű ám. A húzás előtt két órával csinálják meg a golyók hűtését úgy, hogy csak a bennfentesek tudják meg a húzók, hogy azt a golyót kell kihúzni, ami hideg.

– Hát akkor semmi susmus nincsen benne. Istenem, kicsit hidegek azok a golyóbisok.

– Na nem egészen. Miután átnézték a legtöbb szelvényt, a húzás előtt összeállítják azt az ötös variációt, ami nem szerepelt az átnézettek közöt. Biztosra akarnak menni, hogy nem lesz ötös. Ha meg mégis, akkor az szerencse.

– Na azért. Ilyen másutt is van biztosan, nem csak nálunk. Lottó az lottó. Hol nincsen susmus?

– Mi a fene! Ennyire megy a sorsjegy?

– Na ja, viszik, mint a cukrot. Ez az első százas csomag, mióta kibocsátották. Nem veszed meg? Van még öt darab. Hátha pont közte van az ötvenezres.

– Nincsen nálam lóvé. Hazaugrom, aztán meglátjuk.

– Jó, akkor várok zárásig.

– Ne várjon vele Józsi bácsi, nem biztos, hogy visszaérek addig.

– Kiveszem akkor őket, ha biztosan megveszed.

– Hagyja csak. Ha marad jó, ha nem, úgyis.

– Ahogy gondolod. Jó estét doktor úr! Parancsoljon, mit adhatok?

– A szokásos Kentemet. Mi ez, új sorsjegy?

– Igen, csupán négy forint darabja. Ezek az utolsók a százas csomagból. Tetszik parancsolni?

– Adja csak ide az összest.

– Itt tessék felbontani, ahol a fémkarika van… és utána kibontani.

– Hát ez sajnos nem nyert.

– Talán nézze meg a következőt is.

– Ez sem nyert, sajnos.

– De ha már el tetszett kezdeni, akkor nyissuk ki az összest.

– Ez egy tízes. Latja valamit azért vissza is nyerek. És ez az utolsó lesz a főnyeremény, figyelje meg.

– Na tessék, nézze meg. Hűha, ez tényleg ötvenezer. Honnét tetszett tudni, hogy ez a nyerő? Rá volt írva valami?

– Józsi, én általában mindig nyerni szoktam. Múltkor is, az ultin én voltam az, aki megnyerte a betlit. Na, akkor most mi a teendőm?

– Holnap együtt bemegyünk a Lottó Igazgatóságra és ott meg tetszik kapni a pénzt.

– Helyes, akkor holnap reggel itt vagyok magáért, és persze honorálom is önnek.

– Ugyan mit?

– Hát maga ajánlotta, hogy vegyem meg az utolsó darabokat, vagy nem?

– Na igen. Előre is köszönöm.

– Na látod? Ha hallgattál volna rám, most nem az Újváry doktor lenne gazdagabb ötvenezerrel, hanem te. És biztosan adnál egy pár fillért belőle, nem csak egy százast.

– Mondtam magának reggel is, hogy nem vagyok szerencsés ember. Ez meg tényleg szerencsés doki. Amihez nyúl, ott pénz van. Tudja Józsi bácsi, a pénz nem szeret oda menni, ahol egyedül van. Csoportban érzi jól magát, oda megy, ahol van már. Na jó éjszakát, viszlát!

 

Legutóbbi módosítás: 2008.04.24. @ 11:30 :: Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.