Kósa Márta : Hiába

Nyomtatás

A szó ahogyan buggyan
ott vagyok

duzzadó ajkaidban
szemed ahogyan villan
osztozom temetett

titkaidban
kezed ahogyan

megremeg
álmodban magadhoz

húzod
vágyakból épített
könnyekkel szépített
elhagyott testemet

aztán a sejtek
süketen
némán

egymásnak jelelve
könyörögnek
zokognak

esdekelve
összeölelik a tested
lökik a vért
a szétfutó erekbe

agyadban formált
dermed? holnapok

helyett
hiába kérik
hiába sírják
szempillád alá
hiába írják
hogy szeress

elmédben ott lapul

a félelem
eltaszít

mindent

mindent
kivet a

hétköznapok

súlyától feszül? magány

a halálba merül?

élet fogolyként

sz?kül? értelem