Rózsa nyílik
hóbortos szívemben,
ilyenkor csak
álmos rézharang szól,
eltörött a
vén idő tengelye,
zakatol a ritmus,
nyomja a súly.
Tövis az élet,
nyesegetem,
ráül a homály,
mint az éjszaka.
Felébred a nap,
tűznek sugarai,
elköszön a sötét,
marad a fény,
a rózsa illata
szívemig ér.
