Nap: 2014.06.11.

Ma végtelenné lettél bennem,mint a csendületlen szavak,amiket hozzád cipeltem,hogy válladon roskadozzanak,mert elmondani nekedolyan fontosak.Aztán egy se maradt,sem a “jó volna”,sem amitől úgy rettegek. Faggattalak, kérdeztelekminduntalan,míg nem maradt szó, gondolat,mi nálad lehetne fontosabb.Parányi sejtjeidet magamba bújtattam,fehér volt a hajnal,fehér arcunkra legyintett.Az [… Tovább]

  Mint  szőlőmunkás  kapája  durva  nyelével  –  kinek,  mikor  végre  beérett  az  újbora  – akkor  sem  olyan  nehéz  egyedül  maradnom,  ha  már  körülrajzik  számos  ivócimbora.    Nem  nyűgöz  le  a  világ  ( eleje,  se’  vége ) egy  senki  vagyok  és  [… Tovább]

  Itt vagyok, már vén fasz. Azt se tudom, hol vannak a zoknik, a csekkek, mikor kell leolvasztani a fricskót, kinek mikor van a szülinapja, hogy kell mosni és mikor, és mikor kell kitenni a kukát. – jó, a kazánt [… Tovább]

  Hófehér ajtók, hófehér ágyak, zaklatott fények űznek, biciklid vágtat, ijedt hangok az úton, szobádban csend, kórházi kórkép int kint, félelem   idebent, akkor arcodra simul hűs arca, ez ad békességet, csak egy pillanatra,  megáll a toll, és megáll az [… Tovább]

saját fotó     Reggeli ébredés gyermeteg fejjel, álmokat kergetni nyitott szemekkel, tükörbe nézni csak szemet takarva valóra váltani, s jobbat akarva.   Elszálló szép szó, a gondolat marad, álmos szemekkel csak nézni a falat. Az első kávé egy utolsó [… Tovább]

                                                           A víz illata, mióta eszedet                                                            tudod. Napjaid mégis part fövenyén.                                                            Peregnek. Lábujjaid között homok-                                                           szemek. Néha feltűnik egy vitorla   [… Tovább]