Schifter Attila : Egyfajta

 

Mint  szőlőmunkás  kapája  durva  nyelével 

  kinek,  mikor  végre  beérett  az  újbora 

akkor  sem  olyan  nehéz  egyedül  maradnom, 

ha  már  körülrajzik  számos  ivócimbora. 

 

Nem  nyűgöz  le  a  világ  ( eleje,  se’  vége )

egy  senki  vagyok  és  jól  tudom,  hogy  maholnap 

röhögve  körberugdalni  az  utca  mocskán 

nálam  sokkal  szánalmasabb  koldusok  fognak. 

 

Kékvér  lelkek  közt  pedig  oly’  kevés  a  nemes 

  ez  a  csendes,  magányos  arisztokrácia 

eltűrve,  hogy  a  tevékeny  ostobaságtól 

mily  védtelen  az  elnéző  tolerancia. 

 

Néha  még  reménykedsz,  talán  úgy  hinnéd:  mégis 

  aztán  újra  beláthatod,  hogy  végül:  mégse   

hidegen  hagyta  őket  a  letarolt  szép  is

és  nem  rettenthette  el  a  haragos  ég  se. 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.06.11. @ 19:40 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.