Majd holnap, fiam… (30. ÉV – GYÖNGYLAKODALOM, a gyöngy a női szépség és jóság szimbóluma. ) Éppen ma van harminc éve, hogy egy boldog délutánon, tanúk és a násznép előtt összeszedtem bátorságom… Nem volt abban semmi [… Tovább]
Kép: Delacasse Bencze Erzsébet – Függöny (akril) Te voltál lelkemben a csend, paravánom mögött a végtelen, szívem közepén a vörös, ecsetem hegyén a zöld. – Homlokomon a redők, fejemben az őrület, csendünk szőnyegén az [… Tovább]
Jaj, minek szültelek, miért ringattalak? Sebes melleimből vérrel szoptattalak, Mária-mosollyal őrködtem a lépted, s jaj, fekete kezek nyúltak máris érted s én megkésve jöttem: jégpálya lett az út, hiába hintettem fejemre a hamut, nem szerettél élni – [… Tovább]
Ó, hogy szerettél, drága Bácsim! Könyvektől az elmúlásig. Házak tövén botorkálva, kocsmagőzben diskurálva. Lehettem mindenek nagyja, köménylevest főző édesanyja. Lehettél harmóniád koldustelevénye, vörös vérfröccs kellett csak ebédre. Bánom, hogy kimartam a lábast, hipochonder voltam tisztaságban. Pedig [… Tovább]
Egy összekapcsolt révület a föld és ég között, amire fölfűzöd ügyed, egy Szűz Mária lelkület a létezés fölött, te morzsolod a gyöngyöket, tíz kis szem ujjadon, a nagy megállít, mint a rög, a Miatyánk meg összeköt, mint édes irgalom, [… Tovább]
