Fürödni készültünk, amikor elment a villany
( odakint izgága szélvihar tépte a fákat )
páros mécsest gyújtottunk a kis fürdőkabinban,
langy illatú habokkal immár megtelt a kádad
és hirtelen ránk szállott az az idilli béke,
ahogy rafináltan a vízbe mellém csusszantál
’s mintha közös életünknek sosem lenne vége;
körénk párállott meghitt mosolyod és a szantál.
Szemeidben tűzárnyékok hajladoztak éppen:
íriszeden perzselt, forró asszonyvallomások
– akár toszkán utak menti ciprusok a szélben –
örök nyaraknak gondozott, mediterrán álmok.
Apró titkokat sugdosott ajkamra az ajkad,
lehunyt pilláid alatt őszintén táncolt a vágy:
csupán nekem legyél szép ( Te mindig ezt akartad )
’s a pergamenrőt gyertyafényben bőröd olyan lágy,
mint sienai madonnák, gótikus képeken
( de nem játszottad egy kósza percig sem a szüzet )
amíg egymásba ájultunk szerelemrészegen
és tudatunkban beállt a b i o á r a m szünet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Schifter Attila
