Schifter Attila : Áramszünet

 

Fürödni  készültünk,  amikor  elment  a  villany 

( odakint  izgága  szélvihar  tépte  a  fákat ) 

páros  mécsest  gyújtottunk  a  kis  fürdőkabinban, 

langy  illatú  habokkal  immár  megtelt  a  kádad 

 

és  hirtelen  ránk  szállott  az  az  idilli  béke, 

ahogy  rafináltan  a  vízbe  mellém  csusszantál 

’s  mintha  közös  életünknek  sosem  lenne  vége; 

körénk  párállott  meghitt  mosolyod  és  a  szantál. 

 

Szemeidben  tűzárnyékok  hajladoztak  éppen:

íriszeden  perzselt,  forró  asszonyvallomások 

  akár  toszkán  utak  menti  ciprusok  a  szélben   

örök  nyaraknak  gondozott,  mediterrán  álmok. 

 

Apró  titkokat  sugdosott  ajkamra  az  ajkad, 

lehunyt  pilláid  alatt  őszintén  táncolt  a  vágy: 

csupán  nekem  legyél  szép  ( Te  mindig  ezt  akartad ) 

’s  a  pergamenrőt  gyertyafényben  bőröd  olyan  lágy, 

 

mint  sienai  madonnák,  gótikus  képeken 

( de  nem  játszottad  egy  kósza  percig  sem  a  szüzet ) 

amíg  egymásba  ájultunk  szerelemrészegen 

és  tudatunkban  beállt  a  b i o á r a m szünet. 

 

Legutóbb szerkesztette > Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.