Schifter Attila : Júniusi csókok

 

A  Nap  ideje  ez    a  fényekkel  festőé: 

most  keveri  ki  vidáman  az  Ősz  színeit 

  csak  pár  órára  hígítja  őket  esőlé   

aztán  megint  életre  kap  a  tágas  zenit, 

a  zivatarok  nemes  szürkéskékje  után. 

A  megfakult  virágok  újra  felélednek 

és  harmatos  szirmokkal  hajladoznak  buján 

( kacér  követei  az  enyelgő  Édennek ) 

 

A  Mindenség  csókokba  hajol  tízezerszám: 

a  nedves  bibéken  pillangók  pödörnyelve

  tolakodik,  mint  kéjsóvár  szerelmi  szerszám

és  a  forró  szellő  is  epekedőn  nyelve,

perzselő  érintéseket  kutat  a  lombban, 

( hamvas  tomporán  pajzán  kajszibarackoknak ) 

míg  a  meggyek  alvadt  vérszín  szíve  megdobban, 

’s  kéket  csücsörítve  áfonyák  vágyakoznak. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.