nemojano : A marha e-mailje a kistehénnek

Nyomtatás

„Földiekkel játszó
Égi tünemény”
Égiekkel játszó,
Csalfa, kistehén.
Ki lebőget boldog
És boldogtalant,
S mint kérődző állat
Tejel untalan,
Kétes e-mailt mért írsz nékem,
Csalfa, kis tehén?
Selymes füvet mért legelgetsz,
Ha nem vagy az enyém?
Csak tejelj magadnak,
Biztatlak, tehén,
Hívó, szép szavaddal
A fa tetején.

Réted kikericcsel
Végig ültetém,
Csörgő fejfedőmet
Neked csörgetém.
Képed ezer lájkkal
Hintém tele én,
Fű-szerezett tejed
Nekem kelletéd.
Gondolatim repked
– Fürge darazsak -,
Vakargattam vígan,
Tarka hasadat.
Zsíros faggyúd,
Oly jól ismerém,
Lila szíved kértem,
S adád, kistehén.

Jaj, de friss bimbóid
Elapadtanak,
Habzó tejecskéid
Elmaradtanak.
Füves vígságom
Fonnyadássá vált,
Zsíros kis faggyúd
Másnál ringatád.
Óh, csak lila szíved
Lenne az enyém,
Nem bőghetnél másnál,
Csalfa, kis tehén.
Tőgyed közt a búmat
Elfelejteném,
E-mailemet újra
Neked küldeném.

Hagyj el, óh, tehénkém,
Hagyj el engemet,
Mert ez a tehén-vész
Lassan eltemet.
Fáradt bőgésem égbe,
Fartőm földbe vágy.
Nekem a füved száraz,
Lájkom kishitű,
Zengő e-mail helyett
Eldőlt a betűm.
Bájoló, lágy, lila,
Szívós képzetek,
Fű, kemény lájkolás,
Isten véletek!

Ui.: Epekedve írtam,
Mert marha voltam

Én