Nagy L Éva : Tűztánc

 

 

Tűztáncát járja a fény 
kandallóm fészkében,
meleg, simogató, 
pattogó dallam száll 
a parázs méhéből. 
Lángoló fa illata

járja át szobámat, 

lopakodva lebeg, 
terjed  szerte széjjel, 
ölelkezik csendben 
az éj tengerével. 
Fény és árnyék
vibrál az ablakon, 
jégvirágok olvadoznak

az üveglapon.

Lecsordulnak csendben,

mint a fájó könnyek,

tűztánctól ébredő

magányos szívemben.
A tűz ellobban, 
felszáradnak a könnyek,

a meleg simogat,

átölel

mint árvát az Isten.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával