Tűztáncát járja a fény
kandallóm fészkében,
meleg, simogató,
pattogó dallam száll
a parázs méhéből.
Lángoló fa illata
járja át szobámat,
lopakodva lebeg,
terjed szerte széjjel,
ölelkezik csendben
az éj tengerével.
Fény és árnyék
vibrál az ablakon,
jégvirágok olvadoznak
az üveglapon.
Lecsordulnak csendben,
mint a fájó könnyek,
tűztánctól ébredő
magányos szívemben.
A tűz ellobban,
felszáradnak a könnyek,
a meleg simogat,
átölel
mint árvát az Isten.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.23. @ 16:57 :: Nagy L Éva
