Bátai Tibor : Egy vereség állomásai (remix*)

                                                                       1.

                                                       Minek tovább, ha nincs miért?
                                                       Ajkam fölrepedt és csorba
                                                       a bögre — elgondolom,
                                                       a hangya mint örül, ha
                                                       az asztalról morzsa hull
                                                       a földre.

                                                       Kérgét eldobja, vedlik
                                                       a platán. Hozzám jobban oda-
                                                       nőtt a kéreg: a páncéling,
                                                       az önként felöltött, úgy
                                                       szorít, hogy levetni
                                                       már félek.

 


                                                                        2.

                                                       Azt képzelem, pók vagyok,
                                                       hálómba fogok fényes
                                                       bogarat, de földönfutó
                                                       bogárként végül is
                                                       menekülök, s a háló
                                                       rám akad.
    
                                                       Nem fut a mozdony, nem vet
                                                       parazsat, nem fog lángot
                                                       a kalász, csillag sem
                                                       világlik az égen; ne
                                                       keress ott, ahol tudhatod,
                                                       nem találsz.

                                                                        3.

                                                       Árad a sötét, ellep. Egy
                                                       szál sugárban silbakol
                                                       a fény. Bátorítaná magát,
                                                       hiába, hűlt helye marad csak
                                                       őrhelyén.
  
                                                       Sűrűsödik az éjszaka,
                                                       gomolyló párává
                                                       összeáll. Észrevétlenül
                                                       bekerít, de még nem támad:
                                                       jelre vár.
 

                                                                         4.

                                                       Fűszálak szuronyán menetel
                                                       a csönd, tudom, hiába
                                                       várom a zenét. Szelíden,
                                                       némán gyászol a tücsök,
                                                       és elföldeli törött
                                                       hangszerét.

                                                       Már megértem: ez a rend,
                                                       nem rémülök, húr hogyha
                                                       pattan. Érzem, ahogyan
                                                       gyengülök, sebemből
                                                       szivárog, elfolyik
                                                       a dallam.

                                                                         5.

                                                       Fejszémnek csak a nyele
                                                       veszett, akad még vad és
                                                       tág vadászmező. Mégis,
                                                       vesztett harc ez is,
                                                       vesztett és késhegy-
                                                       re menő.
 
                                                       Bosszút érte! — tétován
                                                       pördült (ó szemérem!),  
                                                       s lehullt a levél. Halott.
                                                       Virágok élén most feni
                                                       kését a gyilkos, aki
                                                       én vagyok. 

 

_______________________________________________
*Változat az azonos címmel korábban feltöltött írásom
(https://7torony.hu/content.php?c=24576) témájára.

Legutóbb szerkesztette - Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 364 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.