H.Pulai Éva : Az Év Gyermekkönyve díj

Az Év gyermekkönyve díjat Magyarországon az IBBY Magyar Egyesülete ítéli oda az előző év legjobb, legsikeresebb új magyar gyerekkönyveinek, illetve azoknak, akik kiemelkedőt nyújtottak a gyerekeknek szóló irodalom, illusztráció, könyvkiadás valamely részterületén.

 

 

 

Immár hagyományosan idén is díjazta a magyar gyermekkönyvek elmúlt évi termésének legjavát a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának Magyar Egyesülete. A díjakat az Ünnepi Könyvhét rendezvénysorozatának részeként, 2014. június 12­én, csütörtökön adták át.

 

A felkért szakmai zsűri, valamint az egyesület közös döntése szerint az Év Gyermekkönyve díjakat az alábbi kategóriákban osztják ki.

 

Az Év Gyermekkönyve díjak díjazottjai:

 

Marék Veronika író, illusztrátor életművének elismeréséért;

Tamás Zsuzsa író, a Macskakirálylány című gyermekkönyvért;

Darvasi László író, A 3 emeletes mesekönyv című gyermekkönyvért;

Molnár Jacqueline illusztrátor, Lackfi János Kapjátok el Tüdő Gyuszit! és Lázár Ervin A hétfejű tündér című kötetek illusztrációiért;

Pék Zoltán műfordító, Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala című regényének fordításáért;

a Kolibri Kiadó pedig az elmúlt évben megjelentetett gyermekkönyveiért okleveles elismerést kap.

A díjazottak laudációi hamarosan megtekinthetőek a gyermekirodalom.hu oldalon.

 

„A díjakkal szeretnénk kiemelni azokat a köteteket, amelyek irodalmi, esztétikai minőséget képviselnek, amelyeket kivételesnek, olvasásra, megismerésre méltónak ítél a szakmai zsűri. A díjazással célunk, hogy a gyerekekhez még közelebb kerüljenek ezek az értékes olvasnivalók, valamint szeretnénk hangsúlyozni a szülők, felnőttek számára a magas színvonalú irodalom és illusztráció fontosságát minden gyermek életében” – nyilatkozott Rényi Krisztina, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának Magyar Egyesületének elnöke.

 

Az Év gyermekkönyve díjat Magyarországon az IBBY Magyar Egyesülete ítéli oda az előző év legjobb, legsikeresebb új magyar gyerekkönyveinek, illetve azoknak, akik kiemelkedőt nyújtottak a gyerekeknek szóló irodalom, illusztráció, könyvkiadás valamely részterületén. A díj célja a magyar gyermekirodalom kiemelkedő alkotóinak elismerése és elismertetése.

 

A Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében megrendezett díjátadón életműdíjjal tüntették ki Marék Veronikát, aki szerteágazó munkásságában írt meséket, gyermekregényeket, bábjátékokat, tévé- és rádiójátékokat, filmforgatókönyveket és diafilmeket, de készített társasjátékokat és kirakós kockákat is. Művei közé tartozik a Boribon és Annipanni, a Kippkopp és A kockásfülű nyúl sorozat, utóbbi képeskönyvként és animációs filmként is, Richly Zsolt rajzaival, illetve rendezésében. Műveit számos nyelvre, köztük japánra, koreaira és kínaira is lefordították.

 

gyermekirodalom.hu

 

Marék Veronika (Budapest, 1937. december 19.) József Attila-díjas (2010) magyar író, grafikus.

 

„Réges-régen, 1937-ben születtem. Gyerekkorom egyetlen hosszú játék volt, és abban reménykedtem, hogy sose lesz vége. Amikor pályát kellett választanom, nem tudtam, mitévő legyek.

Annyi minden érdekelt! Sokmindent ki is próbáltam – ám a sors elterelt a tévutakról, s egy különös lehetőséget adott: a könyvkészítést. Kitalálom, megírom, megrajzolom – kell-e ennél jobb játék?

Szerencsére a gyerekek jól fogadták a könyveimet – s ezzel eldőlt a sorsom.

Sok-sok könyvem jelent meg, írtam meséket, bábjátékokat, tévé- és rádiójátékokat, filmforgatókönyveket. Játszom egész életemben.

S bár elmúltam 70 éves, még sok-sok tervet dédelgetek a szívemben.”

 

Művei:

 

Képes mesekönyvek:

 

A Bem téri gyerekek (1956)

Boribon, a játékmackó (1958, 2005, 2006, 2007, 2008)

Laci és az oroszlán (1961, 1974, 2003, 2006, 2007)

A csúnya kislány (1965, 2004, 2006, 2007, 2009)

 

Boribon és Annipani sorozat:

 

Boribon és Annipanni (1970, 1974, 1998, 2004, 2006, 2008)

Jó éjszakát, Annipanni! (1972, 1975, 1989, 2003, 2006, 2008)

Boribon születésnapja (1973, 1988, 2002, 2005, 2006, 2008)

Annipanni, hull a hó! (1974, 2003, 2004, 2006, 2008)

Boribon és a hét lufi (1976, 1983, 2004, 2006, 2008)

Boribon beteg (2005, 2006, 2008)

Boribon kirándul (2005, 2007, 2008)

Boribon autózik (2007, 2008)

 

Kippkopp sorozat:

 

Kippkopp a fűben (1980, 1984, 2001, 2002, 2003, 2006)

Kippkopp a hóban (1983, 1999, 2001, 2002, 2003, 2006)

Kippkopp karácsonya (1984, 1998, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007)

Kippkopp és Tipptopp (1985, 2002, 2003, 2003, 2006)

Kippkopp gyerekei (1986, 2003, 2004, 2006)

Kippkopp és a hónapok (1993, 2003, 2006, 2007)

Kippkopp, hol vagy? (2008)

 

Képeskönyvek:

 

Télapó és Ezüstmackó (2007)

Kavicsmese (2008)

A kockásfülű nyúl 1-2-3 (Richly Zsolt rajzaival, 2007-2008)

Öcsi és Bátyó (2008)

 

Felelgetős könyvek:

 

Játsszunk utazást! (Görög Júlia rajzaival) (1975, 1978, 1981)

Hol terem a sok gyümölcs? (1975, 1976, 1979)

Tegnap, ma, holnap (1976, 1978, 2009)

Vásároljunk valamit! (1976)

A barátságos harapófogó (1979, 2009)

 

Egyéb ismeretterjesztők:

 

Amikor te kicsi voltál (Győrffy Anna rajzaival) (1970, 1979)

Jó játék a papír, a filc (1982)

 

Gyermekregények:

 

Coffi, Pocak, Paprika (1984, 2008)

Centi (Tarbay-Marék-Urbán, Kelemen Károly rajzaival) (1977)

Centi barátai (Tarbay-Marék-Urbán, Kovács Péter rajzaival) (1980)

Vakáció 2500-ban (1987)

 

Füzetek:

 

Én és a nővérem (kivágó-ragasztó) (1970)

Mit csináltok, gyerekek? (színező) (1973)

Színes ceruzák (színező) (1975, 2007)

Sünvacokvár (gyerekújság) (1982)

Mandi, a kis vakond (1993)

Ceruzacirkusz (fejtörő-kifestő) (1993, 2004)

Csibi és Bóbitás (1996)

Télapó és Ezüstmackó (mesés kifestő) (2002)

Húsvéti kockásfülű nyúl (kifestő, Richly Zsolt rajzaival)

Babaolvasó (2007)

 

Animációs filmek:

 

A hétpöttyös autó (1973)

A kockásfülű nyúl (1974, 1976, 1996)

 

Dialfilmek:

 

Laci és az oroszlán (1970)

Marika és Misuli (1970)

A sünik és a Csúnya Kislány (1971)

Boribon, a játékmackó (1971)

Télapó és Ezüstmackó (1971)

Harcsabajusz kapitány (1984)

Harcsabajusz és a matrózmajom (1986)

 

Társasjátékok:

 

Fogd meg, vidd el! (Tankó Béla rajzaival, 1969)

Állatóvoda (Tankó Béla rajzaival, 1970)

Csonti (1978)

Kalandok a Vadnyugaton (Szabó Szabolcs rajzaival, 1984)

 

Könyvei megjelentek német, román, lengyel, szerb, angol, spanyol, japán és koreai nyelven is.

 

 

Tamás Zsuzsa Macskakirálylány

 

„Ki hallott már olyat, hogy egy királyfinak atyja mamusza dönti el a sorsát? Ráadásul ez a királyfi elvarázsolt királyfi, de nem ám úgy, ahogy az a mesékben szokott lenni! Ezt a királyfit belülről varázsolták el, nem csoda hát, hogy kicsit lassan fogja fel a körülötte lévő történéseket. Pedig nem buta – dehogy! nagyon is okos -, csak ki sem lát a szomorúságból. Egy viskóvá roggyant palotában azonban olyan csodálatos társaságra bukkan, hogy még a bánat íze is boldogsággá változik a szájában. Persze igazából csak azért, mert a társaságban ott van a Macskakirálylány is…

 

Tamás Zsuzsa megindítóan szép szerelmi történetében a líra, a mese és a humor együtt oldják fel a rossz varázslatokat, hogy helyet adjanak a jónak. Mert ki hallott már olyat, hogy egy mesében nem a szerelem győzedelmeskedik?”

 

Tamás Zsuzsa a magyar gyerekirodalmi szcéna meghatározó alakja. A Macskakirálylány című mesekönyve ugyan az első gyerekeknek szóló, könyv formájában is megjelenő alkotása, de egészen biztosan nem az utolsó.

A történet egyszerre épít a hagyományos népmesei toposzokra és a kortárs mesék modern dramaturgiai elemeire, humora nagyon friss, nyelvezete lírai, míves, mégis gyerekszemmel is könnyen olvasható. Figurái bájosak, szerethetőek valamint egyszerre realisták és mesébe illőek.

A könyv különlegessége, hogy a prózai kerettörténetbe önállóan is kerek, remekül kidolgozott verses mesei betétek kerültek, szép egységet alkotva.

 

 

Darvasi László A 3 emeletes mesekönyv

 

Mit keres egy mesekönyvben a Magyar Történelem? Szólhat-e egy mesekönyv önmagáról, helyet cserélhet-e az írójával? Hol van a világ legjobb helye?

 

Darvasi László a Trapiti-könyvekben és a Pálcika-történetekben már bebizonyította, hogy ért a gyerekek nyelvén. A háromemeletes mesekönyvben egy folyton kérdezősködő kisfiú keresi a válaszokat. A segítségére vannak a földszinten lakó pupákok, a Tanító néni az első emeletről, a másodikról személyesen a Magyar Történelem, hogy minden titokra fény derüljön a harmadikon, ahol a mesekönyv írója is lakik. De miféle zajok szűrődnek át a padlásról?

 

Darvasi László A 3 emeletes mesekönyv című regénye csak úgy hemzseg a pupákoktól. Meg a káposztáktól, okleveles fizikatanároktól, Zalhúber Tibike kérdéseitől, hogy a Magyar Történelemről és hűséges Gurulmadaráról már ne is beszéljünk. A háromemeletes ház lakói egytől egyig furcsa, mégis szerethető lények, akik eleinte csak a mindennapok történéseit mesélik el, majd a nem mindennapi történések mesélik el őket. Lesz itt boszorkányból kislány, kurucból labanc, káposztából saláta, no meg persze az író úrból csúf varangyos telefon. Darvasiról legalább a Trapiti óta tudjuk, hogy szóvirágaival a felnőtt olvasót is képes könnyesre röhögtetni, a regény közepe felé viszont a sok kupackodás és gödörködés kezdi megülni a gyomrunkat, arról nem is beszélve, hogy az okostelefonok és közösségi oldalak mesébe (nem) illő használatát végképp nehéz befogadni, de hát ezek a mai pupákok, ugyebár. A regényt a felnőttek számára az a jó adag leleményességgel megírt, a kisebbek által nem feltétlenül érthető morzsa menti meg, mely az ártatlannak tűnő epizódok között van elhintve. A nagypapa halála vagy Tibike édesanyjának házasságtörése egy dolog, de a Kázmér mellére tűzött sárga csillag vagy a Don-kanyar kiegyenesítésére tett kísérlet azért megakasztja a fene nagy jókedvet. A gyermeki ártatlanság jól irányzott kérdései aztán mégis visszavarázsolják a vidámságot az író Koncz Tímea remek illusztrációival megspékelt fantazmagóriái közé, és a könyvet végül jóízű mosollyal tudjuk letenni. Meg a kérdéssel: hogy is nem jutott eszünkbe megkérdezni édesanyánktól, hová lett Piroska nagypapája? (magyarnarancs.hu)

 

 

Molnár Jacqueline illusztrátor

 

 

Szakmai önéletrajz

 

1991-1996. Magyar Iparművészeti Főiskola animáció-grafika szak

1994. Minerva Academie  (Groningen, Hollandia) grafika szak

1995. Gerrit Rietveld Academie (Amsterdam, Hollandia) animáció-grafika szak

(a Soros Alapítvány támogatásával)

1998. Magyar Iparmüvészeti Egyetem mesterdiploma

1998. Escola Massana (Barcelona, Katalónia) intermedia szak

(a Soros Alapítvány támogatásával)

1997-től a Grácia Alkotócsoport tagja a Pannóniafilm Kft.-nél

2001. Generalitat de Catalunya számára interaktív flash animációk

2003. Akatalán KRTU Fiatal Alkotók ösztöndíja

2003. Díszlet a Trio de dos:La Crencha Engrasada, breve anecdotario del Tango című előadásához (Barcelona, Tinta Roja)

2006. Gyermek-játék pályázat különdíja

2010. Szép Magyar Könyv 2009. oklevél (Lackfi János: A részeg elefánt)

 

Animációs filmek:

 

Nefelejcs: diplomafilm 4 perc, olajpasztell, fotóanimáció, 1996.

Szemfényvesztés: diplomafilm 4 perc, cellanimáció, karcoltfilm, 1998.

Pannóniafilm Kft. Grácia Alkotócsoport

Pirosvirágú narancskék: 5 perc, cellanimáció, papírkivágás, 2002.

Pannóniafilm Kft. Grácia Alkotócsoport

Immigrant Chance: flash animáció, 2000.

 

Könyvek:

 

Joana Raspall: Contes increíbles, 1999. Edicions dela Galera,Barcelona

Nélida Piñon: La rodadelvent, 1999. Editorial Cruïlla,Barcelona

Jordi Esteban: Mots Amagats, 2000. Edicions dela Magrana,Barcelona

Joan Margarit: Perdiu Jove, 2006. Editorial Cruïlla,Barcelona

Molnár Jacqueline: A kerek erdő, 2003.

Molnár Jacqueline: A csodáltos madár, 2006.

Borítók, 2006. Círculo de Lectores, Barcelona

Lackfi János: Kövér Lajos színre lép, 2007. General Press,Budapest

Lackfi János: Kövér Lajos aranykeze, 2008. Noran,Budapest

Lackfi János-Vörös István: Apám Kakasa, 2009. Noran 2004.Budapest

Lackfi János: A részeg elefánt, 2009. Móra,Budapest

Aranysityak, friss gyerekversek, antológia, 2010. Csodaceruza, Budapest

Szakács Eszter: Villámhajigáló Diabáz, 2010. Liget, Budapest

Végh György: A kéményseprő hóember, 2011, Pagony

Nemes Nagy Ágnes: Lila fecske, Móra, 2011

Lázár Ervin: A hétfejű tündér, Móra, 2013

Lackfi János Kapjátok el Tüdő Gyuszit!, Móra, 2013

 

Kiállítások:

 

2006. Gyermek-játék pályázat kiállítása, Gödöllő

2007. Gyermek-játék pályázat kiállítása, Csók István Galéria,Budapest

2007. Ráckeve, Keve Galéria

2009. Le Immagini della Fantasia,  Mostra Internazionale d’Illustrazione per Infancia,

Sàrmede, Olaszország

2009. Pozsonyi Nemzetközi Biennálé, Szlovákia

2010. Le Immagini della Fantasia, Mostra Internazionale d’Illustrazione per Infancia, Sàrmede, Olaszország

2010. Pécs, Művészetek Háza

2010. Nagykanizsa, Magyar Plakát Ház – Gyerek még az idő rendezvénynap

 

gyermekirodalom.hu

 

 

Pék Zoltán műfordító

 

„A Kolibri Kiadó mottója szerint olvasni gyerekjáték. A Hold legsötétebb oldalának egyszerű nyelvezete valóban könnyen olvastatja magát. Súlyos témaválasztása és különleges elbeszéléstechnikája miatt mégis – borkóstolóról kölcsönzött hasonlattal élve – hosszú a lecsengése. Gardner alapvetően szenvtelen prózáját meglepő metaforák színesítik. Pék Zoltán pontos fordítása jól tükrözi a regény stílusának kettőségét. Gardner távolságot tart az olvasótól, ugyanakkor, mivel egy gyermek vall benne legféltettebb titkáról, nagyon személyessé is válik.

 

Elsőre talán meglepőnek tűnik, hogy egy fiataloknak szóló könyvben gyerekeket kínoznak, ölnek, mindenki retteg valamitől. Gardner mégsem borzasztja el az olvasóját, mert voltaképpen barátságról, bizalomról, szeretetről és önfeláldozásról szól meséjében. Regénye bátor és őszinte módon szólítja meg a fiatalokat. A szívhez szól, de cseppet sem érzelgős.”

 

olvassbele.com

Jeges-Varga Ferenc: Kék és barna

 

A könyv kiadói fülszövege:

 

Sally Gardner megdöbbentő regénye egy kegyetlen világban játszódik. Standish Treadwell – akinek különböző színűek a szemei, és diszlexiája miatt nem tud írni-olvasni sem – egyetlen barátjával, Hectorral átmászik a várost körülvevő fal túloldalára, és rájönnek, mit rejteget előlük az Anyaföld. Attól a pillanattól kezdve, hogy a két kamasz rájön egy óriási titokra, ami kapcsolatban van a Holdra szállással, az életük veszélybe kerül.

 

Száz nagyon rövid fejezet, tökéletesen egyedi elbeszélésmódban, mely szinte végighajszolja az olvasót a történeten, mert egyszerre izgalmas és sötét humorú, lakatlan és borzongtató, gyöngéd és elragadó. A Hold legsötétebb oldala eredeti és megindító történet, melyben a barátság és a bizalom az igazi fegyver.

 

Sally Gardner Londonban nőtt fel, ma is ott él. Gyerekként maga is megküzdött a diszlexiával, egészen 14 éves koráig nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ikrei születése után kezdett regényeket publikálni, melyek a mágikus és történelmi realizmus egyedi keverékei, stílusuk és témájuk kihívás az olvasóknak, akiket beszippant az általa teremtett világ. Sally szenvedélyesen hiszi, hogy a fiatal olvasókat inspirálni és szórakoztatni kell a könyvekkel, mint ahogy azt A Hold legsötétebb oldala is bizonyítja, melyet számos díjjal tüntettek ki.

 

Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

részlet a könyvből

 

Egy

 

Azon töprengek, mi lett volna, ha.

Ha a focilabda nem repül át a falon.

Ha Hector nem megy el megkeresni.

Ha a sötét titkot nem tartja magában.

Ha…

Gondolom, akkor másik történetet mesélnék. Tudjátok, annyi mi-lett-volna-ha van, ahány csillag az égen.

 

Kettő

 

Miss Connolly, a régi tanárnőnk mindig azt mondta, hogy a történetet az elején kell kezdeni. Tiszta ablak legyen, amin átlátunk. De szerintem nem így értette. Senki, még Miss Connolly sem mer arról írni, amit azon a koszos üvegen át látunk. Jobb ki sem nézni. Ha pedig muszáj, akkor érdemesebb hallgatni róla. Sose lennék olyan buggyant, hogy azt leírjam, papírra aztán pláne nem.

És még ha akarnám, se tudnám.

Tudjátok, még a saját nevemet se tudom leírni, csak kimondani:

Standish Treadwell.

Nem tudok olvasni, nem tudok írni.

Standish Treadwell nem valami okos gyerek.

Miss Connolly volt az egyetlen tanár, aki azt mondta, Standish azért más, mert eredeti. Hector mosolygott, amikor ezt elmondtam neki. Azt mondta, ezt ő kapásból levette.

– Vannak a síneken gondolkodók, és vagy te, Standish, szellő a képzelet parkjában.

Ezt elismételtem magamnak: – És van Standish, akinek a képzelete szellő a parkban, nem is látja a padokat, csak azt, hogy nincs kutyaszar ott, ahol kutyaszarnak kéne lenni.

 

Három

 

Amikor az igazgatói irodából hívattak, éppen órám volt, de nem figyeltem oda. Mert Hectorral a vízen túli városban jártunk, egy másik országban, ahol az épületek addig nyúlnak felfelé, amíg ki nem lyukasztják a felhőket az égen. Ahol a nap technicolorban ragyog. Az élet a szivárvány tövében. Nem érdekel, mivel traktálnak bennünket, láttam a tévében. Ott énekelnek az utcákon, még esőben is énekelnek, lámpaoszlop körül táncolnak és énekelnek.

 

Ez itt a sötét középkor. Mi nem énekelünk.

 

De ez volt a legjobb ábrándom, amióta Hector és a családja eltűntek. Általában igyekeztem nem is gondolni Hectorra. Inkább elképzeltem magamat a bolygónkon, azon, amit Hectorral közösen találtunk ki.

 

A Juniperen. Inkább, mint hogy betegre aggódjam magam azon, mi történhetett vele. És hosszú ideje ez volt a legjobb álom. Úgy éreztem, Hector ismét a közelemben van. Egy hatalmas, fagylaltszínű Cadillacben autókáztunk. Szinte éreztem a bőrhuzat illatát. Élénkkék, égszínkék, bőrüléskék. Hector ült hátul. A lehúzott ablak krómkeretén könyököltem, kezem a kormányon pihent, hazafelé tartottunk croca-colázni a kockás abroszú fényes konyhában, ahonnét a kertre látni, aminek a füvét mintha kiporszívózták volna.

Ekkor kezdett derengeni, hogy Mr. Gunnell a nevemet mondja.

– Standish Treadwell. Várnak az igazgatói irodában.

A pudvás életbe! Számíthattam volna rá. Mr. Gunnell pálcájától könny szökött a szemembe. Akkorát csapott a kezem fejére, hogy rajta hagyta a névjegyét, két vékony, vörös hurkát. Mr. Gunnell nem volt magas, de az izmai harckocsiizmok voltak, a karjai meg jól olajozott harckocsikarok. Parókát viselt, ami önálló életet élt, de ő minden erejével azon igyekezett, hogy megmaradjon az izzadt, fényes feje tetején. A többi vonása még ennyire sem volt megnyerő. Volt egy apró, sötét takonyfoltbajusza, ami leért a szájára. Csak akkor mosolygott, amikor pálcázott: az a mosoly felkunkorította a szája sarkát, és kilátszott a szikkadtpióca-nyelve. Jobban belegondolva nem is vagyok biztos benne, hogy a mosoly a helyes kifejezés. Talán csak így torzult el a szája, amikor a kedvenc sportjára összpontosított: arra, hogy bántson másokat. Nem érdekelte, hová csap le a pálca, csak húst érjen, csak összerándulj.

Tudjátok, csak a vízen túl dalolnak.

Itt réges-rég ránk szakadt az ég.

 

Négy

 

De igazán az mart belém, hogy mérföldekre járhattam. Nem is láttam, hogy Mr. Gunnell közeledik, pedig szabályos kifutópálya húzódott az asztala és köztem. Azt akarom ezzel mondani, hogy a terem legvégében ültem, a tábla akár egy másik országban is lehetett volna. A ráírt szavak az én szememnek úgy táncoltak, akár a cirkuszi lovak. Legalábbis sose maradtak nyugton annyi időre, hogy kiókumláljam, mit is akarnak jelenteni.

 

Egyetlen szót tudtam elolvasni, amit hatalmas vörös betűkkel nyomtattak a Hold képe fölé. Na, az a szó jól szájon vágta az embert.

 

ANYAFÖLD.

 

Mivel hülye voltam, és nem volt semmim, ami illett volna a vonalas papírra, elég rég ültem az osztály végében ahhoz, hogy tudjam, szinte láthatatlanná váltam. Csak akkor kerültem fókuszba, amikor Mr. Gunnell tankkarjának mozgásra volt szüksége.

 

Csak akkor láttam vöröset.

 

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1138 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva