Bogár Gábor : Temetés

 

 

Fekete gyászban

egyenes háton

kiterítve nyugszik

volt legjobb barátom

                                  

Sötétszürke öltöny

mellén szürke csokor

zárt szemhéjak hegyes orr

odafagyott vigyor

 

Utolsókat pislog

a Hold fenn az égen

kezem szorongatja

édes feleségem

 

Bíborpalást takarja

a kedves néhait

Halál simította

simára ráncait

 

Halljátok e táncot

látjátok e zenét

bordó bor szivárog

csordogál szerteszét

 

Indigókék ablak

üvegén rőt vörös

fényekkel az égbolt

s fenn néhány üstökös

 

Megtartó kegyelem

áruló jó barát

nem hagyott itt semmit

csak testének porát

 

Merev ravatalon

sárga arc dúlt homlok

lehet hogy még mindig

nyomasztják a gondok

 

Örökösök hada

rajzik körülöttünk

kíváncsiak milyen

szerződést kötöttünk

 

a bölcs néhaival

ki egész vagyonát

ránk hagyta hogy mi majd

csóróknak adjuk át

 

Indul a koporsó

mögötte lépdelünk

a temető felé

s délben megérkezünk

 

A két bölcs sírásó

elrejti italát

illő tisztelettel

méltatni a halált

 

Koporsót a földbe

a szemekbe könnyet

enged le mindenki

kinek mi a könnyebb

 

s a küzdő már készül

a végső menetre

senki sem tudhatja

pokolba vagy mennybe

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bogár Gábor