Marthi Anna : Felkaplak

Arra kérsz, fejezzem ki mit érzek.

De ne fejezzem be veled soha.

Arra gondolok, lekésni is késő,

elhamarkodva sem lesz rossz, 

amennyiben benyit ide az Úr.

Szemeinkbe költözötten szép,

maradhatatlanságában is, csak

ittfelejt belénk vágyni, mi örök.

—————————————————————————–

Anna, nem tudom „hova soroljam”…nem tudom „minek nevezzem”…

Nem kell mindig „felemelkedni”, hogy szépet, hogy csendet, hogy békés-szelídet írjunk… Itt lent a földön… járva…ülve, állva… néha könnyebb. Sőt…

Legutóbb szerkesztette > Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak