Nagy L Éva : kitakart lélek

 

kigombolt kabátban

vágok neki az éjnek

botorkálok

megszökött írásjelek

között kutatok ások

nem mehetek lentebb

anyám itt van mellettem

félek

“h betű” megvágta kezem

szorító kötés a seben

el ne vérezzen hitem

tékozló gyermek

csenevész álmok

utam vége felé járok

kigombolt kabátban

vágok neki az éjnek

pőre testem

ki-ki villan

lelkemig  látnak

megérte így élnem

vérző sebemen

vihogtak végig

volt ki sajnált

volt ki megvetett

az írásjeleket

még mindig nem lelem

 hol lehetnek

nem tudom

 

kigombolt kabátban

 

imámat mormolom

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával