Marthi Anna : Csókos álom

Na végre! Olyan volt kettőnk csókja

álmomban, ami szőrös állattá változtat,

azonnali megàlljra kèsztet, vagy meghalunk.

Mégis ez a nagyon is emberire, végletekig érzékire

sikerült álomcsók, e zsigerekbe kódolt szerelem,

természetesen kerek kerettörténetbe foglalva,

régen vàrt, remèlt, természetes, kiérdemelten

éreztette tudatomban, hogy volt már részem is

effélében. Ritkasága, csodája, pillanat alatt

megszülető, intenzív, tisztasága egyedül

a főhős hosszú várakozàsának, türelmes

èletvitelének tudható be.

 

———–

Anna, naplóba javaslom…

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak