Zajácz Edina : Páholyból

Vendéged vagyok, a páholyba kísértél,
hogy tisztán lássam magunkat.
Lábadon papucs van, lábamon tűsarok,
aztán csak állunk mezítláb,
semmi giccs, néhányszor körbejársz,
rég elmentek az alkalmatlanok.
Mint egy elmosódott, végtelen szeánsz,
benne két egymásra feszült báb,
nincs szék, sem asztal.
Hogy kerültünk ide?
Fehér vásznú ágy marasztal.
Néha közelebb húzódom,
vagy te hajolsz hozzám?
Az zavar, az a beszélgetésfoszlány
amit sosem értek.
Pedig úgy figyelek, már egészen előrehajolok,
talán egy rosszul irányzott mondat,
ami váratlanul kilakoltat.
A színfalak mögött kereslek.
Semmi giccs, néhányszor körbejársz,
számtalan elmaradt vacsora,
te előttem, én mögötted.
Ugye vársz még, ugye vársz?
Lángokban áll csókjaink sora.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.