Schifter Attila : Kriptobiózis

 

Ugyanaz  a  régi  ház  ( néha  újravakolják ) 

a  kátyús  járdákon  vizeletfoltos  az  aszfalt, 

időnként  Musztafák  jönnek,  Rüdigerek,  Kolják 

  a  cifra  nyomorúság  csupán  minket  marasztalt. 

 

A  habarcs  alól  kinyúlnak  elvako(u)lt  jelszavak, 

de    kapcsolatokkal   minden  törvényen  átjutsz 

( pontosan  tudod,  sokat  lehet    ha  nem  is  szabad ) 

’s  az  igazság  jogviszonya:  szünetelő  státusz. 

 

Miközben  végighaldoklom  a  maradék  létem, 

unokaöccsöknek  nyílik  néhány  új  számlaszám

  sorsommal  az  országban  én  is  betétes  lettem   

bár,  a  rendszert  legszívesebben  visszaváltanám. 

 

Leejtem  karjaim,  karmaim  magamba  húztam 

( echte  panelproli  lennék  vagy  balkézi  nemes? ) 

Nem  dorombolok  a  koncért  hízelgő  kan – dúrban: 

ezen  töprengenem  korábban  sem  volt  érdemes. 

 

Régen  lényegtelen  már,  hogy  a  jég  gyilokkal  ver 

’s  elkésett  vele,  ha  a  Nap  még  reám  is  tűzne 

( hétszer  nyúztak:  lelkem  csontházán  már  nincsen  ”malter” )  

Tán  elhantol,  kit  zavar  a  rókahulla  bűze. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.