— Körbejártak, körbe…
— Beleábrándultál?
— Ja, nagyon sörös lett. Tisztára úgy kérdezed, mintha ott lettél volna. Ez borfesztivál volt, kérem, de mindhiába ugrándozott magasra a kancsójából az egri leányka, bőgött a bevörösödött bikavér, szálkásított tisztességgel az aszú…
— Meg kell vallanom, kongás—biztos bizonytalanságba csöppentem, begörbült mindkét ajakam. Előbb fölfelé, majd lefelé, aztán aszimmetrikus egyenlőtlenségbe.
— Mi lesz itt, kérem, mert már nem emlékszem, mit kérdeztél az elején… Talán valamit a citromfák évi dinnyehozamáról, de ez most egészen lényegtelenül félresöprendő. Tudod, egy ilyen fesztivál — a borokéról beszélek, természetesen —, elég hosszú ideig tart, s képzeld, begurult.
— No, nem is tudtam, hogy a fesztiválok is meg tudnak mérgesedni.
— Á, még ha dühös lett volna, de méreg volt az egész. Erős, a legbortalanabb ostobaságból gyúrt, erjesztett és párolt.
— Tesó, a hülyeségnek vannak határai!
— Ne rombold felfakadó önbizalmam kerettelenségét! Hülyeség nincs is, még oktalanság sem. Ilyen sztereotipizáló főnökök ma már nem elviselhetők.
— Kis pajtás, én nem a főnököd vagyok ám!
— Na és? Én ezt úgy látom, és kész.
— Testvérként kérdezhetek, nem?
— Nemde de, de nem nemlegeset. Belegabalyodtam, tudod. Szóval az a helyzet, hogy én megmondom, mi van, te pedig vedd tudomásul, hogy megjelent. Mint mondottam, nem darált, nem préselt, kiforratlan.
— Húha, azt akarod mondani, hogy egyszerű szőlőt vittek be?
— Már mondtam, hogy erjedéket.
— Aha! Kanit, ahogy nálunk nevezik. Kannásat?
— Nem. Előbb azt hittem, hogy kisüsti, de az orromat birizgáló se nem bor, se nem pálinka szagról rá kellett jönnöm, hogy valami ismeretlen eredetű, mérhetetlen alkoholos alság. A mi borainkba főkoholok valók, ugyan a magánéletben a pálinkát sem vetjük meg — igaz a magánélet nem fesztivál —, ám pálinkavonalon is elmélyítő szaga volt. A zsűri már annyit ivott, hogy pirosra duzzadt, és az öklömnyi ormányok mögül, kivirágzott, bortól piros orcákkal, a nagy homály ecetbevilágosodás zsákutcájából kizuhantak. Elnézést, hogy ilyen kackiásan beszélek, de az egész zsűrit egy óriási zsákba rakták, éppen akkor emelte fel egy daru a végét, tehát kipottyantak belőle. Nem hiszed el, de a borászok ászai arra a pancsra, nem borra, nem is pálinkára, hanem a nem-nemre szavaztak, pedig nem-nem szavazat nem is létezik a szabályzatban. Most menjünk le a pincébe, verjük csapra az első hordót, s keseregjük szét a nyers vöröset. Nyeldekeljünk rosta nélküli borral!
— Ne beszélj fejtörőkben!
— Borostásan, sőt szakállal átitatott aszú-leánykát iszunk!
— Na, testvér, a te borásztudományodat itt rögtön megvonom. Látom, egyedül kell nyelnem. Tömör, erős rizlingbe fojtom bánatom, te meg borotválkozz meg! Ha tudod, fejtsd át, amit tönkretettél, aztán talán szóba állok veled…
