Fitó Ica : Déja vu

/Kép: Ruzsa Dániel felvétele/

 

 

Minap kószáltam a réten
tarka kis virágok között,
lábam alatt dőlt selymes fű,
lelkembe béke költözött.
Mintha függöny ereszkedne,
pára lepte el a tájat,
s belefacsart a lelkembe…

láttam két kicsi lábat.

Bukdácsoló kisgyerek én,
futok visongva, nevetve,
virágtól – virágig csábít,
csalogat egy csalfa lepke.
Lábam alatt dől selyem fű,
esteledik, és a tájra,
mintha függöny ereszkedne,
szétterül a hűvös pára.
Hangot hallok, megfordulok,
kicsi ajtónk sarkig tárva,
édesanyám széttárt karja
sarkall most a szaladásra…

Álom ez már, elmúlt világ.
Nem hív, nem csal tarka lepke,
nyitott ajtó üresen áll,
anyám hangja messze, messze…

Legutóbb szerkesztette - Fitó Ica
Szerző Fitó Ica 190 Írás
Vidéki kisvárosban élek. Aktív éveimben pedagógusként, ma már nyugdíjban. Írogatok ezt-azt, s szívesen olvasom mások írásait. http://csendhangok.blogspot.com/search/label/Bemutatkozom