Schifter Attila : A megadás modora

 

Már  gyermekkoromban  is  bátran  a  Napba  néztem 

’s  míg  bárányfelhőkkel  dominózott  apró  ujjam, 

úgy  tudtam  és  hittem;  a  fénytől  nincs  miért  félnem 

’s  megtehetem,  hogy  álmaimat  sötétbe  bújjam. 

 

Azóta  már  világosabb  a  teremtés  terve 

  láttam  gyilkos  tüzű  napot  és  tisztító  vihart, 

mely  felemelte  a  szemetet,  de  el  is  verte  

’s  tudom,  az  igazság  a  látszatnál  tovább  kitart. 

 

Vártam  meghittséget  és  mit  ember  a  fényben  lát 

( mert  én  már  gyermekkoromban  is  a  Napba  néztem ) 

’s  míg  felmérhettem  a  viharok  áldását,  kárát,  

kiderülhetett:  mégsem  álltam  mindenre  készen. 

 

Ám,  nem  kell  túljutnom minden  elefántcsonttornyon, 

ha    szándékra  értetlenségből   épült  a  gát 

és,  ha  valami  ellen  reménytelen  harcolnom; 

hát,  megvárom  nyugodtan,  hogy  legyőzze  önmagát. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.06.29. @ 19:21 :: Schifter Attila

Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.