Avi Ben Giora. : Gyilkos, vagy hős – 2.

*

 

 

Közben ismét kiszóltak a buszból.

Öt percetek van az ultimátumból! Ha nem teljesítitek a követelést, kivégezzük az első áldozatokat. Az autóbusz elején jól lehetett látni, amint három gyereket beállítanak a vezető előtti ablakba, és hátuk mögött már ott állt két fegyveres is.

– Várjatok, nemsokára megindulnak majd a buszok a kért túszokkal.

– Nem hiszünk nektek. Beszélni akarunk Dzsibrillel. Adjatok neki lehetőséget, hogy beszélhessen velünk. Utána majd tárgyalunk tovább.

– Jó, várjatok. Idő kell, amíg összekötetést biztosítunk a börtönnel.

– Várunk! De hozzatok hideg vizet, és élelmet is, amit ígértetek. Ne próbálkozzatok semmivel sem, mert a foglyok szenvedik kárát.

– Szóljatok az egészségügyiseknek, hogy készítsenek italt, és ennivalót. Ne tegyetek bele semmit sem! Nincs értelme kísérletezni.

– És mi lesz Dzsibrillel?

– Már intézkedtem. Telefonösszeköttetésbe léptünk a börtönnel. Úgy fog beszélni, ahogy kell, afelől nem kell izgulni tovább. Koki! Szólj át az embereidnek ott alul, hogy óvatosan kezdjék bontani a padlózatot, de óvatosan, hogy ne tapasztaljanak semmit. Ha felszállhat a két egészségügyi az itallal és az élelemmel, utána úgyis okosabbak leszünk.

Közben meg is jelentek az egészségügyiek. Lassan közelítettek a buszhoz.

– Állj – kiabált ki egy hang. Hagyjál mindent ott, ahol most van. Majd mi elvisszük.

A két katona megmerevedett. Egyikük tanácstalanul tekintgetett hátra felé, hogy most mit csináljanak. De egy perc sem telt el, már kiordított egy másik is a buszból.

– Egy jöhet csak fel a buszra. A másik menjen vissza.

A két katona egymásra nézett. Szemeikkel jeleztek egymásnak, hogy melyikük maradjon és melyik menjen vissza a többiekhez, az már indult is visszafelé. A másik addig hátát mutatta az ellenségnek, amíg rá nem üvöltöttek társai, hogy forduljon a busz felé, nehogy valami rosszat sejtsenek és tűz alá vegyék. Társa visszaért a többiekhez, amikor ismét kiszóltak a terroristák.

– Gyere lassan, és állj meg az első ajtó előtt.

A katona követte az utasítást. Nyílt a busz ajtaja, és egy gyerek oldalazott le óvatosan a buszról. Háta mögött ott álltak, lövésre kész fegyverrel. A katona a gyerek kezébe adott pár üveget és követni akarta a buszra.

– Ott maradsz, nem szállhatsz fel, amíg nem szólok. A gyerek nagy nehezen visszaügyeskedte magát a buszra. A terroristák végigkóstoltatták vele mindegyik üveget. Közben persze a fegyvereik rá és a várakozó katonára szegeződtek.

– Muja, most mi a fenét csináljunk? Mintha csak a mi fejünkkel gondolkoznának. Szinte kitalálták, hogy kicsit körül akarunk szimatoltatni a buszon.

– Csak semmi izgalom Koki! Ne becsüld le az ellenséged, mert lehet, hogy túl jár az eszeden. Közben megszólalt a walki.

– Mi van Mose, beszélj!

– Ki van lazítva a padlózatot tartó összes lemez. Csak be kell lökni az egészet.

– Rendben, de tegyetek alá valamit, nehogy beszakadjon, mielőtt indítanám az akciót.

– Ennyi eszünk még azért van Koki! Azt mondd, mi legyen?

– Most kaptak vizet meg élelmet. Egyelőre nem engedik fel az egészségügyist. De valahogy csak fel fog jutni, hogy némi elképzelésünk legyen, milyen erőkkel rendelkeznek. Ha nem szállhat fel, az sem baj tulajdonképpen. Meg kell várni, amíg kikerül a képből, azaz visszajut a fedezékbe. Utána majd mondom a többit. De egyet már most közlök. Készítsetek két–két könnyfakasztót, és vagy két taktikai zaj és fénygránátot. Legyetek készenlétben, Úgy tervezzük, hogy amikor ti ezt működésbe hozzátok, egyszerre rohamozzuk meg elől–hátul a buszt. Ti alulról segítitek a munkájukat. Nem kell okvetlen a buszba jutnotok, csak addig kell lekötni őket, amíg elölről vagy hátulról be tudnak nyomulni a többiek.

– Rendben Koki, akkor várjuk a további parancsot.                                                                         

Már minden üveg kiürült, amit a gyerekkel vitettek fel. A túszoknak nem adtak, ők itták meg az egészet. Megint nyílt a busz ajtaja, de ezúttal az egyik terrorista jelent meg az ajtóban.

– Fogd a többi innivalót, és lassan húzd fel a lépcsőn. Kettesével hozd őket, ne egyszerre.

A katona kezébe vett négy üveget és lassan megindult felfelé a lépcsőn.

– Úgy jó, ahol most vagy. Tedd le a földre és, hozd a többit.

A katona követte az utasítást. Már az utolsó fordulóhoz ért.

– Lassan, felénk nézve, hátrálva menj vissza a társaidhoz, kéz a tarkódra.

Lassan kezdett hátrálni, ahogy parancsolták neki. Alig tett meg vagy tíz lépést, amikor az ajtóban álló terrorista lőni kezdett rá. Vagy egy fél tárat kilőtt a szerencsétlenre. Sansza nem volt, hogy túlélje, pedig viselt golyóálló mellényt. Három golyó, mely a halálát okozta, a fejébe fúródott. Egy a szemén, a másik kettő a homlokán hatolt be.

– Szemét trógerek, ezért még lakolni fogtok! – sziszegte Koki. A katonák a fedezékek mögött lemeredve várták a parancsot. De nem történt semmi, csak a terrorista röhögött bele a csendbe, majd azt ordította:

– Ha egy órán belül nem hozzátok ide Dzsibrilt, megölünk mindenkit ugyanúgy, mint ezt a dögöt.

Még két sorozatott lőtt a földön fekvő halott katonába, aztán becsukódott az ajtó. Szinte tapintani lehetett a feszültséget

  – Muja mi a francot tökölünk még? Ezek megölnek mindenkit, ha nem kapják meg, amit követelnek.

–Nyugi! Megteszünk mindent, de nem megyünk fejjel a falnak. Pont az a különbség köztünk és köztük, hogy mi igyekszünk a fejünket is használni. Hány embered van? – fordult Muja a rendőrparancsnokhoz.

– Fogalmam sincsen, mert itt vannak a polgárőrök is.

– Na figyeljetek! Állíts készenlétbe úgy húsz embert. Tíz előröl megy, tíz meg hátulról. Koki ad minden embered mellé egy katonát. A tologatható fedezékek mögött mentek. Akik előröl mennek, tartsanak egy vöröskeresztes zászlót a magasba, mintha azért a szerencsétlenért mennének ki. Eközben akik hátulról közelítik majd a buszt, úgy kell, hogy haladjanak, mintha az elől menőket fedeznék. A halottnál az első csoport felfejlődik, és várnak addig, amíg a buszból nem hallanak robbanást. Akkor megrohamozzák elől–hátul a buszt. Hátul egyből be tudnak jutni, mert kitörték az ablakot amúgy is, elől meg kénytelenek lesznek nyitni, mert különben kiköpik a mocskos tüdejüket. Készítsétek a hangszórókat is készenlétbe, és ahogy indul a támadás, adjatok utasítást, hogy mindenki feküdjön a földre a buszban. Gázálarc mindenkin legyen. De lehetőleg úgy viseljétek, hogy a buszban levők ne láthassák. Most még beszélek Móséval meg Jónival is, mert rajtuk áll és bukik az egész.

– Figyeljetek ott lent!

– Csupa fülek vagyunk de, nagyon viszket már a tenyerünk. Miért lőtték le azt a szerencsétlent? Ha így haladunk, szép lassan mindenkit likvidálni fognak, és akkor minek vagyunk mi itten?

– A terv a következő! Lassan húzzátok el a padlózatott fedő lapot, amit kicsavaroztatok. Csak annyira, hogy két könnyfakasztó beférjen rajta. Mi előröl és hátulról fogunk felvonulni, úgy mintha a halottat akarnánk kihozni a tűzvonalból. Tinektek akkor kell robbantani a gránátot, amikor az elől menők elérik a holttestet. Az cirka tíz másodperc gondolom, amíg robban és füst lesz. Utána mi együttes rohamot indítunk, de főleg a busz hátsó részén, mert itt már ki van törve az ablak. Ti sokat nem tudtok addig csinálni, amíg a füst nem kezd hatni. Nem tudom, hányan vannak, úgy négy–ötre saccoljuk őket. Megpróbáljuk lekötni úgy a figyelmüket, hogy ne tudjanak veletek is foglalkozni. Persze erre előbb–utóbb úgy is sor kerül, mert majd ott akarnak menekülni. Akkor lépjetek akcióba, amikor ki akarnak majd mászni a nyíláson, akkor ártalmatlanná teszitek őket. Ha lehet, élve akarom őket. Értve?

– Értettük!

– Na akkor felkészülni! Egy perc és kezdjük az akciót.

Megindultak a fedezékek mögött araszolva. Az elől haladók elérték a halott katonát. Ekkor a buszból lőni kezdtek rájuk.

– Nem viszonozni a tüzet! – jött a hangszórón keresztül a parancs. A terroristák nem szüntették a tüzet, egyfolytában lőttek, hogy ne tudják a halott katonát kiszedni a tűzvonalból.

Eközben a busz hátsó részét rohamozni készülők egyre közelebb kerültek. Koki szájához emelte a walkit.

– Figyelem, készüljetek. Láthatjátok, ha kilestek alul, hogy ezek a barmok megpróbálják feltartóztatni az első csoportot, akik most ketté válnak. Egy részük majd a katonát hozza ki, a másik csoport meg megkezdi a támadást. Szóval figyeljetek, mert akkor kezdődik a roham, amint ti berobbantjátok a könnyfakasztókat. A busz hátsó felénél már erre várnak. Akkor jellah, kezdjétek.

Már a busz elejét rohamozni készülők is elkezdték viszonozni a tüzet. Az utasítás szerint váltak kétfelé. A nagy kavarodásban a fedezékek mögül alig–alig lehetett látni. Egy hatalmas robbanás rázta meg a levegőt és ezzel egy időben megszólalt a hangszóró.

– Feküdjetek a padlóra, megyünk értetek. A busz belsejét kezdte elborítani a sűrű füst. A busz hátulján hatalmas füstgomolyagok áramoltak ki. Két katona egy kis létrát támasztott a busz oldalának és már ugrottak is el, mert két terrorista nyomban ott termett és lőni kezdtek. A busz elejét rohamozók is elérték a busz ajtaját, amit betörtek. Hatalmas golyózápor fogadta őket, de az ajtó már nyitva volt, szabaddá téve a benyomulást.

– Móse hallasz?

– Hallom, mondd Koki!

– Ti még várjatok! Remélem, hátul be tudnak jutni már a mieink, és akkor előröl is könnyebb lesz feljutni. Ne türelmetlenkedjetek! Nemsokára menekülőre veszik, és akkor következtek ti.

A hátsó részen operálók lelőhették az egyik terroristát, mert egy pillanatra megszűnt a lövöldözés. Már a létra tetején volt egy katona és dobta is magát be a busz belsejébe. Még két társa követte gyors egymásutánban. Elölről is feljutott két katona. A terroristák a túszokat használták fedezéknek. Vagy két perc telt el, amikor a busz alján is lövések zaját lehetett hallani. Egy terrorista kimászott a busz alól, de egy lövés le is terítette.

– Mi a francért lő ez a két balfék ott alul? Szólj nekik Koki, hogy nem ez volt a megállapodás, nem ez volt a megbeszélt terv.

De nem volt szükség már utasításra. Móse gurult ki a busz alól, maga után húzva egy kapálózó terroristát. Utána kibujt Jóni is a másikkal. Közben a buszon levők is eredményt értek el, mert megszűnt a lövöldözés. A két terrorista, akik a busz alatt akartak megmenekülni harcképtelenné lett téve, Mose és Joni maguk előtt terelve kisérték őket a fedezékek felé. Már majdnem odaértek, amikor az egyik valahogy kiszabadította a hátrakötött kezét, és a nadrágja zsebéből egy dobozt szedett ki. Valószínű ez lehetett a bomba távirányítója. Hiába nyomta, természetesen nem reagált. Köpött egyet, és a távirányítót Móse arcába vágta. Válaszul hátracsavarták a karját, és a földre teperték.

A busz hátsó ajtaja is kinyílt közben, és a fuldokló túszok kezdtek kitántorogni rajta. Még egy terroristát sikerült élve kézre keríteni. Megsebesült, de nem vészesen, mert lábra tudott állni.

Menetősök és rendőrök törtek utat maguknak a fedezékekből, hogy a túszok segítségére siessenek, kezdték kihozni a sebesülteket. Sajnos sok halott is volt, akiket fedezéknek használtak. Két terroristával a buszon kialakult tűzharcban végeztek, az életben maradt három meg hátrakötözött kézzel várt a sorsára.

Muja odament hozzájuk, hogy szóra bírja valamelyiket, de egy sem volt hajlandó kommunikálni, pedig arabul beszélt hozzájuk. Ekkor keveredett oda Koki is, aki a busztól érkezett vissza, hogy megnézze az akció eredményét.

– Hat halottunk van – mondta csendesen Mujának. Öt gyerek és egy felnőtt, na meg a katona, akit még az elején lelőttek ezek a tetvek.

Közben kibiztosította a fegyverét. Mujának nem maradt ideje egy szót sem szólni, vagy megakadályozni Kokit. Már csattantak is lövések, és a három fogoly holtan dőlt el.

– Megörültél, mondd? Miért lőtted le őket?

– Csak nem képzeled, hogy ezek még majd börtönben fogják kivárni, amíg megint lesz egy terrortámadás és sikerül élve kijutniuk? Ezek közönséges gyilkosok! Nézd, gyerekeket öltek meg. Az ilyeneknek nem való se börtön, se bíróság, se tárgyalás. Simán ez: golyó.

– Add ide a fegyvered – szólt a mellette álló rendőrparancsnok. Itt senkinek nincsen joga önbíráskodni. Sikeresen végrehajtottátok az akciót, a terroristák innentől a mi hatáskörünkbe tartoztak volna.

– Ne akarjatok már kitanítani engemet! Itt a szaros csúzli és mondjátok, mit csináljak?

– Már semmit! 

A rendőrparancsnok megbilincselte Kokit és elvezette az egyik kocsihoz.

 

Újsághír!

A katonai bíróság ítéletet mondott egy önbíráskodó tiszt ügyében, aki egy akció során a már harcképtelenné tett terroristákat lelőtte.

A katonai bíróság a tisztet egy év és hat hónap börtönbüntetéssel sújtotta. A büntetés letöltése után, törlik a tiszti á

 

 

Legutóbb szerkesztette - Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.