tenyér – hatalmad emlékgy?r?i
szövik át napom lágy fonállal,
meleg es? kopogása öleli most
is arcom abba a nyári napba
menedékül nélküled is, melyet
bel?lre eltehetek kapaszkodni
beléd, egyetlenem
hány nap – éj telt el nélküled,
hány démon lengett körül,
hatalmuk nem lehett felettem,
tudtam, ?riztél magadban
legbelül, hová más nem jutott
még el sohasem, oda hová
a lélek mélyen égeti be sebét
?rzi penge – sziklát emlékét,
a szerelmed mélységét
Legutóbbi módosítás: 2008.10.23. @ 13:59 :: dr Kocsi Katalin
