Zörgő leveleket vitt az őszi szél.
Emberek egymásnak titkokat súgtak.
Gyermekcipők zörgő levelek között…
Különös volt az ősz, a csönd.
Mindenki hallgatva ment.
Hűvös volt a levegő, az élet.
„Szabadság lett!” – iskolában mondták.
Mi az a szabadság?
Régi idők emlékezete,
régi versek a szobornál.
A Szózat, s a Talpra magyar! – áll.
Könnyes, öreg szemek,
egy bácsi simogat.
Szegény ember, akkor
nem értettelek.
Tanítás nincs,
egész nap szólt a rádió.
Este sötét volt,
a szívem félve dobogott.
Más időket éltünk, éreztem,
s hogy mindenkiben gyökeret vert
a remény.
Egyszer aztán csend lett.
Nagy csend, mindenki iskolába ment.
Útközben állt egy idegen katona.
Őr! – mondták.
Gondoltam,a csendre kell vigyáznia.
Milyen igaz volt, ma már tudom.
Hosszú lett a csend ezután.
Mást jelentett a szabadság,
október után…
Legutóbbi módosítás: 2008.10.23. @ 09:12 :: Sonkoly Éva
