Sonkoly Éva : Október 23. gyermeki szemmel…

Unokanővérem későbbi naplórészlete alapján.*

 

 

Zörgő leveleket vitt az őszi szél.

Emberek egymásnak titkokat súgtak.

Gyermekcipők zörgő levelek között…

Különös volt az ősz, a csönd.

Mindenki hallgatva ment.

Hűvös volt a levegő, az élet.

“Szabadság lett!” – iskolában mondták.

Mi az a szabadság?

Régi idők emlékezete,

régi versek a szobornál.

A Szózat, s a Talpra magyar! – áll.

Könnyes, öreg szemek,

egy bácsi simogat.

Szegény ember, akkor

nem értettelek.

Tanítás nincs,

egész nap szólt a rádió.

Este sötét volt,

a szívem félve dobogott.

Más időket éltünk, éreztem,

s hogy mindenkiben gyökeret vert

a remény.

Egyszer aztán csend lett.

Nagy csend, mindenki iskolába ment.

Útközben állt egy idegen katona.

Őr! – mondták.

Gondoltam,a csendre kell vigyáznia.

Milyen igaz volt, ma már tudom.

Hosszú lett a csend ezután.

Mást jelentett a szabadság,

október után…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.23. @ 09:12 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 581 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"