Képes csodálkozás – talán életnek hívják.
Akvarellek – Szotyory Lászlónak
A kezdetekre úgy utal a rózsa,
mint a végre,
és mindent tud, mert hervad, ha ránézel,
mint az égre –
csodálkozásod maggá gy?ri, hordja,
ég és föld közt magányodat oldja.
Mert könny? megfesteni a méhet,
de nem azt, ahogyan elszáll –
mert könny? megfesteni a rózsát,
de nem, ahogy szirma elvál –
és könny? a figyel? embert,
de nem, ahogy rajt’ az id? –
Fesd hát a moccanatlan változót,
hogy Isten legyen vásznadon.
Rízspapírra, Karácsony Gábornak
Olyannyira folyik a folyó,
hogy nem is látni,
de ha megindít, partjához
képest – megrémít,
ki örökre hittem, hogy állok.
Oly kicsi a halál.
Nincs egy búzaszemnyi,
s mire kihajtana,
már nem vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.16. @ 19:22 :: Petz György
