dr Kocsi Katalin : Börtön

Nyomtatás

Ülök rács közt, hideg földön,

Dermeszt a messzi, messzi hon,

Megsz?ntél már engem szeretni,

Feloldotta rabságom az otthonom.

Magány pásztázza elmém – b?nköteg,

Kínok árnyát érzem benned – szenvedek.

Nem-tudommá alakul a perg? id?köteg.

Kint az otthon hangaszálán lágy szell?

Már nem lengedez,

Téglák óvnak szerettemt?l,

Nem tudom mit is tehetek.

B?nben áztam? Most mástól várom,

A tisztesség h? szolgájától tetteit,

És itt bent, s ott fent majd Isten

Átsegít a b?n rácsának t?fokán,

Mely megtisztít majd engem is.